1034 Budapest, Nagyszombat utca 19. | Telefon/fax: (+36 1) 388-7120
Főoldal » Felvétel » Felvételi eljárás 2019/20 » Az Óbudai Árpád Gimnázium felvételi tájékoztatója a 2020/21-es tanévre » A leendő osztályfőnökök

A leendő osztályfőnökök

7.a (0061-es tagozat) – Szalay Katalin

7.a (0061-es tagozat) – Szalay Katalin

Szalay Katalinnak hívnak, 22 éve tanítok, 2018 óta az Óbudai Árpád Gimnáziumban.

Történelemtanárként és osztályfőnökként is mindig célom volt, hogy diákjaim a világra nyitott, gondolkodó, toleráns felnőttekké váljanak. Szerencsére a történelem mint tantárgy sok lehetőséget kínál arra, hogy a múlt fontos (és nem kevésbé érdekes) részleteivel megismerkedve eligazodjunk a jelen útvesztőiben. Máig örömmel tölt el, amikor tanítványaim rácsodálkoznak egy-egy összefüggésre, kíváncsiak az emberi motivációkra. Hiszem, hogy a történelemtanítás célja elsősorban a tudatos állampolgárrá nevelés, nem pusztán a lexikális ismeretek átadása.

Előző osztályaimban törekedtem arra, hogy olyan közösséget alkossunk, melynek tagjai tisztelik egymást, elfogadják az övéktől eltérő véleményt, ugyanakkor képesek kiállni magukért és egymásért is. A fő pedig, hogy mindezt jó hangulatban tegyék, hiszen a gimnázium nemcsak a tanulás, hanem gyakran az életre szóló barátságok kialakulásának színtere is. Nem tudok szebb és örömtelibb feladatot a tanári pályán, mint végigkísérni egy csapat kamaszgyerek közösséggé formálódását, és felnőtté válását.

7.b (0062-es tagozat) – Kárpáti Attila

7.b (0062-es tagozat) – Kárpáti Attila

Kárpáti Attila vagyok, angol-spanyol szakos tanár. Nős vagyok, négy fiúgyermekünk van. 1990 óta tanítok, dolgoztam a spanyol kéttannyelvű gimnáziumban és egy egészségügyi szakközépiskolában, az Árpád Gimnáziumban 2008 óta látok el szaktanári és osztályfőnöki feladatokat.  Szakértő tanár vagyok, részt veszek a pedagógusminősítés és tanfelügyelet folyamataiban.

A tanári hivatás nagyon szorosan kötődik gimnáziumi éveimhez. Bencés diákként Pannonhalmán útkereséseim közepette diák-idegenvezetőként kezdtem dolgozni, és  amikor (talán)  harmadik csoportomat – egy kisiskolás osztályt – kalauzoltam, egyértelművé vált számomra, hogy a pedagógiával szeretnék foglalkozni. Ennek megfelelően 1981-ben magyar-ének szakra felvételiztem, de aztán az élet úgy hozta, hogy egy „véletlen” találkozás a spanyol nyelvvel más irányba tereljen. Amit még a négy gimnáziumi évnek köszönhetek, az a közösségi élmény, mely soha nem feledteti el, hol vannak a gyökereim. Ehhez járult hozzá az a tanári és pedagógiai példa, melyért nem tudok elég hálás lenni. (Apró érdekesség, hogy az Árpád Gimnázium épületét ugyanaz a Hidasi Lajos tervezte, mint a Pannonhalmi Gimnáziumét, így én valóban hazatértem.)

Tanárként arra törekszem, hogy élményeimből táplálkozva minél hitelesebben tovább tudjam adni a közösség szeretetét, de hasonlóan nagy hangsúlyt fektetek a szaktárgyaimra, az idegen nyelvek ismeretének fontossága ma egyértelmű. Törekszem a sokszínűségre, az órákra mindig elkísér a gitárom, igyekszem dalokkal is alátámasztani az éppen aktuális nyelvi vagy kulturális témakört.

Ugyan nem lettem énektanár, de a zene szeretete és a muzsikálás öröme mind  mai napig elkísér. 25 éve dobolok egy zenekarban, és társalapítója vagyok az Árpád Jazz Night mindig megújuló tanár-diák zenekarának. Ezen kívül szeretek fotózni, egy 1989-es kiállításom („Ösztöndíjas voltam Kubában – egy spanyol szakos diák emlékei fekete-fehérben” címmel) éppen megtekinthető az Árpád Galériában. Öt éve – hogy kicsit egészségesebben éljek – elkezdtem futni, hét félmaraton és egy csapat-Ultrabalaton van mögöttem.

Szeretettel várom a leendő 7.b osztály tanulóit!

7.c (0063-as és 0064-es tagozat) – dr. Nánay Mihály

7.c (0063-as és 0064-es tagozat) – dr. Nánay Mihály

Egy alkalommal egyik kollégámmal arról beszélgettünk, hogy mit tehet egy-egy ember Magyarország jövőjéért. Arra jutottunk, hogy tanárként a legjobb helyen vagyunk ehhez, hiszen a jövő generációkat okítjuk. Ha emellett a megnyugtató tudat mellett még kedvenc “szórakozásaimmal”, a szaktárgyaimmal is foglalkozhatok, akkor azt hiszem, nincs is ennél jobb hivatás!

Néhány kedves tanári mottómat is megosztanám az érdeklődőkkel:

– A Kr.e. I. századi nagy római hadvezértől, Cnaeus Pompeius Magnustól: “Navigare necesse est!” – azaz “Hajózni szükséges!”. Ezt értem arra, hogy a diákjainkkal kalandokra kell indulni, legyenek azok történelmi városbejárások Budapesten, gyárlátogatások Dunaújvárosban, vagy komolyabb tantúrák olyan ritkán járt területekre, mint a Délvidék és az Al-Duna (11. évfolyam), vagy Kárpátalja kalandos felderítése (12. évfolyam). Ezek a gyakorlati kimozdulások amellett, hogy közösséget teremtenek, tartalmilag is felejthetetlen emléket jelentenek a diákoknak.

– Széchenyi gondolataihoz nem tudok többet hozzátenni: „Csinosítsuk értelminket, terjesszük tapasztalásinkat, keressük fel a tudóst, társalkodjunk az elmetehetőssel, nagyobbítsuk könyvtárinkat, jutalmazzuk a tudományokban, művészetekben fáradozót, haladót – üljünk kocsira, szálljunk hajóra és nézzük a világot – s emeljük hazánkat dicsőbb nemzetek sorába!”

– Emberileg pedig szeretném, ha diákjaimnak is át tudnám adni az alapvető bizalmat és kiegyensúlyozottságot, valamint az élet fontos dolgaira való figyelést, abban a formában, ahogy a világ legtöbb példányban kinyomtatott könyve is javasolja: “Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.”

Idén 11. éve tanítok az Árpád Gimnáziumban és túlzás nélkül mondhatom, hogy életem egyik legjobb döntése volt, amikor ide jöttem. Az itt átélt számtalan fantasztikus élmény, illetve kollégákkal és diákjaimmal ápolt baráti kapcsolat felbecsülhetetlen. Biztos vagyok benne, hogy a jövőre induló osztályról is majd így fogok vélekedni (hasonlóan eddigi két elballagott osztályomhoz). Az ELTE-n szereztem történelem-földrajz tanári diplomát, majd itt védtem meg doktori értekezésemet is Habsburg József főherceg katonai-politikai pályájáról. Az iskola mellett a Történelemoktatók Szakmai Egyesületét vezetem elnökként, valamint az EKE Oktatás 2030 kutatócsoportban és az Oktatási Hivatalnál is látok el szakértői feladatokat. Szabadidőmben rendszeresen publikálok, akár történelmi, akár földrajzi témákban, valamint, ha tehetem, akkor utazom távoli, kevésbé ismert tájakra. Esetenként tanítványaimmal együtt pedig a Budavári Kamarazenekarban hegedülök. Családapaként – egyelőre kisebb – gyermekeim nevelésében szerzett tapasztalataimat pedig igyekszem minél inkább kamatoztatni az iskolában is.

9.d (0041-es és 0042-es tagozat) – Seres Dániel

9.d (0041-es és 0042-es tagozat) – Seres Dániel

„οὐ γὰρ δοκεῖν ἄριστος, ἀλλ᾽ εἶναι θέλει.”
„Nem jónak látszani, az lenni vágyik ő.”
(Aischylos: Heten Thébai ellen, 592.)

Történelem-ógörög-latin szakokon végeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, és jelenleg ugyanitt folytatok doktori tanulmányokat. Kutatásaim középpontjában a görög szónoklás, elsősorban Démosthenés beszédei állnak. Ókorkutatóként természetesen megkerülhetetlennek tartom az európai kultúra alapját jelentő klasszikus műveltség közvetítését, átadását, de történelemtanárként ugyanilyen fontosnak tartom – már csak életkoromból adódóan is –, hogy az órák és az iskolán kívüli programok oldott, humoros hangulatban teljenek, és kihasználjuk a digitális világunk adta lehetőségeket. Úgy vélem, egy meme, egy instag­ram/twitter bejegyzés, egy filmrészlet, egy marveles hasonlat vagy egy – valóban – modern kiállítás könnyebben utat talál a mai generációhoz; és azon felül, hogy könnyebben megértik az adott problémát, lehet, nyitottabbá válnak olyan kérdések iránt is, amelyek eddig különösebben nem keltették fel az érdeklődésüket.

A középiskolai évek több szempontból is meghatározóak. Már nem igazán gyerekek, de még nem egészen felnőttek; valamiben már egészen biztosak, más területen pedig teljesen bizonytalanok. Annyi időt töltenek az iskolában, hogy a szülői ház után ez a szellemi, érzelmi közeg gyakorolja a legnagyobb hatást a még formálódó személyiségük, gondolkodásuk, viselkedésük, normáik kialakítására, ami szaktanárként és osztályfőnökként is nagy felelősséget helyez az ember vállára. Fontosnak tartom, hogy a gimnáziumi évek alatt egymást megértő, elfogadó, támogató közösséggé váljanak leendő osztályom tagjai, ugyanakkor önálló, kreatívan gondolkodó felnőtté érjenek, hogy megtalálják helyüket állandóan változó világunkban.  Úgy vélem, ebben kiemelt szerepet kap az, hogyan fordulunk egymáshoz, hiszen a szavaknak teremtő ereje van. Volt Árpádos diákként pedig személyes tapasztalatból tudom, hogy a gimnázium hagyományai – szalagtűzés, Gombár-bemutató, Árpád Napok, a buzogánygyakorlatok, a fáklyatartás – és a számos iskolán kívüli program mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy azzá váljak, aki ma vagyok. Szeretettel várom első osztályom leendő tagjait egy felejthetetlen, közös kalandra!