A leendő osztályfőnökök

Már gyermekként is tanári pályára készültem, kedvenc tantárgyaim a matematika, a kémia és a biológia voltak. Szerencsés vagyok, hogy a gyermekkori álmom valóra vált. 1997-ben kezdtem el dolgozni, és néhány évnyi – főállású anyaként eltöltött – kitérő után tértem vissza a tanári pályára. 2015 óta az Árpád Gimnáziumban tanítok matematikát és kémiát.

Mindig is szerettem gyerekekkel foglalkozni, úgy éreztem, ezt a hivatást nekem találták ki. Szeretem látni, ahogy a magyarázatom nyomán felcsillan a gyerekek szemében a megértés, a tudás.

Négy gyermek édesanyja vagyok, a legidősebb 20, a legfiatalabb 13 éves, ezért különösen át tudom érezni az ilyen korú gyerekek problémáit.

Egy tanárnak nemcsak az a feladata, hogy oktassa, tudással töltse tele a gyermekek fejét, hanem hogy nevelje is őket. Szülő és tanár együtt kell, hogy nevelje a gyerekeket. Ezért nagyon fontosnak tartom a jó szülő-osztályfőnök kapcsolatot, valamint az esetlegesen felmerülő problémák megbeszélését.

Fontos számomra a természet szeretete, az egészséges életmód, egymás tisztelete. Szeretek olvasni, zenét hallgatni, színházba, kiállításra járni.

2017-ben lettem a most érettségiző angol tagozatos osztály osztályfőnöke. Nagyon nagy élmény volt nyomon követni, hogy az ijedt, a nagyok között szinte elvesző diákokból hogyan lettek magabiztos, nagy tudású fiatal felnőttek.

Tanárként és osztályfőnökként az a célom, hogy minden módon segítsem a tudásszomjas gyermekeket a nagybetűs életben is helytállni képes ifjúvá válni, valamint hogy egy elfogadó légkörű osztályközösséget alakítsak ki, ahol mindenki bátran elmondhatja a véleményét.

Szeretettel köszöntöm az Óbudai Árpád Gimnázium speciális matematika tagozata iránt érdeklődő diákokat és szüleiket.

2002-ben diplomáztam az ELTE-n matematika-szaktanári angol szakos tanárként, de már 2000 óta intenzíven foglalkozom a matematika tanításával. A közoktatás sokféle rétegének megismerése után az idei tanévben csatlakoztam gimnáziumunk közösségéhez, ezért különösen megtisztelő, hogy a 2023/24-es tanévben már taníthatok is a tagozaton, ráadásul osztályfőnökként is segíthetem a matematikában jeleskedő diákjaink munkáját. Az örömelvű, de egyúttal alapos megértést biztosító, nyílt kommunikáción és kölcsönös elfogadáson alapuló oktatásban hiszek. Remélem, hogy a formálódó osztályközösségben rengeteget fogunk egymástól tanulni minden téren, akár életre szóló barátságok születnek és a tantárgyi nehézségeken túl a tanulás szellemi kalandját is megélhetjük majd.

Egyetemi tanulmányaimat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészet­tudományi karán végeztem, ahol 2017-ben szereztem magyar-, valamint mozgóképkultúra- és médiaismeret-tanári diplomát. A 2018-2019-es tanév elején lehetőségem nyílt arra, hogy tanárként térjek vissza a tanítási gyakorlataim színhelyére, az Óbudai Árpád Gimnáziumba.

Várom, hogy osztályfőnök legyek. Különleges dolog egy tanár életében, ha saját osztálya van. Rám nagy hatással voltak egykori osztályfőnökeim, azon leszek, hogy ahogy én rájuk egykor, úgy rám is mindig számíthasson majd az osztályom.

Fontosnak tartom, hogy támogassam jövendőbeli diákjaimat az iskola­váltás nehézségeiben. Remélem, hogy az általános iskolai tanárként szer­zett tapasztalataim a segítségükre lesznek majd. Az elmúlt években min­den tagozaton tanítottam egyik vagy másik szakomat, így a német- és a természettudomány tagozatos nehézségek közül is sokat megismerhettem diákjaimtól. Jó, hogy az óráimon az egész osztályt egyszerre taníthatom majd. A sok bontott csoportos német és természettudomány óra miatt kiemelt feladatom lesz a csapatépítés. Szeretném, ha jó közösséggé formálódnának a gyerekek az évek során, erre a közös időtöltés adja a legjobb lehetőséget. Tanított szakjaimból is adódik, hogy a szívügyeim a kulturális programok, szeretném, ha sokat járnánk színházba, múzeumba, moziba. A közös kirán­du­lás­nak, a társasjátékozásnak, a kreatív közös alkotásnak is osztályt összekovácsoló ereje van.

A jó osztályfőnök nagy kincs. Arra fogok törekedni, hogy elég jó legyek az osztályomnak. Idén osztály­főnökhelyettesként készülök, gyakorlok a következő tanévre.

Az élethosszig tartó tanulás modellje meghatározó a pedagógusok életében. Én szeretek tanulni, gondolkodni, de tanítani és gondolkodtatni még jobban. Hivatásomnak tartom, hogy pedagógus vagyok. Nemes Nagy Ágnes gondolataival zárom soraimat, mert én is azt érzem, hogy szeretet nélkül nincs értelme tanulni és tanítani sem:

„tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,
ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.”
(Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell)

Angol-orosz szakon végeztem a József Attila Tudományegyetemen, több mint harminc esztendőt töltöttem eddig a pályán. Ez a hetedik évem az Óbudai Árpád Gimnáziumban, így lehetőségem nyílt arra, hogy az intézmény szellemiségét, kultúráját magamba szívjam, és beilleszkedjek ennek a barátságos, színvonalas iskolának a közösségébe.

Korábban már voltam egy vidéki gimnáziumban speciális angol tantervű osztály osztályfőnöke négy éven át, amely máig feledhetetlen élményt jelent számomra. A pedagógiai munkában a saját, az egyidejűleg ebben az iskolában tanuló fiamtól is hatalmas támogatást kaptam, hiszen így 360 fokos reflexióhoz juthattam tevékenységemről.

A statisztikai számok tükrében a leglátványosabb eredményem az volt, hogy amíg első év végén az osztályom a gimnázium tanulmányi rangsorában a 17. helyen végzett (17 osztály volt abban az évben), a tizenkettedikes 4,71-es tanulmányi átlagérték az első helyre röpítette őket, feltehetőleg az egész megyében.

Én mégsem ezt tartom munkám során a legbecsesebb teljesítménynek. Osztályom tanulói szemében mindig is hiteles, őszinte, örök értékeket közvetítő személy voltam, aki soha nem kivételezett senkivel, „tyúkanyóként” kiállt mellettük, ha megérdemelték. A négy év során a közösen megoldandó kihívások (pl. színpadi fellépés, filmezés, főzőversenyek, kirándulások, stb…) gyerekek laza halmazából igazi közösséggé formálták őket. A legértékesebb visszajelzéssel az érettségi találkozón szembesültem, ahol láttam, hogy becsületes, ambiciózus, proaktív emberekké váltak, akik szorosan tartják a kapcsolatot egymással, létfontosságúnak tartják az együtt töltött időt akkor is, ha sokan közülük már párkapcsolatban élnek. Azt hiszem, ennél büszkébb nem lehet egy volt osztályfőnök.

Bízom benne, hogy hasonlóan kellemes élményekkel gazdagodhatunk, és szép eredményeket érünk el a leendő osztályommal is.