1034 Budapest, Nagyszombat utca 19. | Telefon/fax: (+36 1) 388-7120
Főoldal » Közösségeink » Munkaközösségek » Magyar munkaközösség » Hagyományok

Hagyományok

Arany János Irodalmi Verseny

Arany János Irodalmi Verseny

Az Arany János Irodalmi Verseny egyfajta sikertörténet az Árpád Gimnázium életében. Intézményünk diákjai 10 éve vesznek részt szervezetten az első forduló írásbeli megmérettetésén, és 9 alkalommal jutottak be a döntőbe. A verseny lelkes felkészítőtanára Molnárné Vámos Katalin tanárnő, aki a lenti összefoglalót is írta.

A verseny kétfordulós. Az első forduló a diák saját intézményében zajlik, s a nevező diákoknak egy, a 7 kiadott olvasmányra vonatkozó tesztszerű feladatsort és egy esszét kell elkészíteniük egy kijelölt cím alapján. A döntő már csak a beküldött dolgozatok alapján kijelölt pontszámot elért 50 diák részvételével zajlik. A versenyzők először egy központi zárthelyi dolgozatot (fogalmazást) készítenek az olvasmánylistán szereplő egyik alkotásról vagy művek összevetéséből 180 perc alatt, majd 3 szóbeli fordulóban vesznek részt, ahol a listán szereplő művekről elhangzó azonos villámkérdésekre válaszolnak nyilvánosság előtt.

Az eredmények közzétételének módja ünnepélyes, nyilvános eredményhirdetésen történik. A verseny végén minden iskola megkapja írásban a teljes eredménylistát, a szervező gimnázium honlapján megjelentetik az eredményt. A díjazás tekintetében a döntő legjobb 20 résztvevője könyvjutalmat, ajándéktárgyakat és arany, ezüst vagy bronz fokozatú minősítést nyerhet el, sorrendet köztük nem állapítanak meg a zsűri tagjai. A döntő többi versenyzője oklevelet kap, és dicséretben részesül. A döntőbe jutott legeredményesebb 20 versenyző felkészítő tanárai könyvet kapnak.

A verseny mindenképpen komoly, alapos, kitartó felkészülést igényel mind a diákok, mind a felkészítő tanár részéről. Az első fordulóra jelentkező tanulóknak általában a pénteki napokon tartottam a szakköröket, hiszen ez a nap volt alkalmas arra, hogy a több osztályból verbuválódott társaságot összefogjam. A kijelölt művek között mindig találtunk egy Arany János-művet, egy világirodalmi alkotást, egy-két Arany János-kortársat, egy drámai művet és két kortárs, 20-21. századi irodalmi műalkotást. A közös megbeszélések, feldolgozások sok örömet jelentettek számunkra, hiszen a szakkör lehetőséget adott a kötetlenebb beszélgetésekre, egyéni megszólalásokra, vitákra, őszinte fejtegetésekre, véleményalkotásra. Így ír erről egy volt Arany János-os diákom, az idén (2012-ben) érettségiző Havas Kata: “Mit is kaptam az Arany János Irodalmi Versenytől? Sok-sok szép emléket Monte Cristo grófjáról, Pacsirtáról, a nagyidai cigányokról és más irodalmi alakokról. A felkészülés mindig kellemes hangulatban telt, szorgosan faltuk a regényeket, amikor már az óráknak vége volt, és az iskola is kiürült. Vámos tanárnő vezénylésével beültünk a 118-as terembe teázni, és közben elemeztük a történeteket, hol széles vigyorral az arcunkon, hol pedig szenvedve, egyik oldalról a másikra. A döntőben minden szóbeli feladat elején Vámos tanárnő orosz nyelvű jókívánságát és egy kis csokoládét kaptunk útravalónak a siker érdekében. Nagyszerű érzés az “Arany Jani-s” közösségbe tartozni, mert pontosan tudom, mennyi munka van az eredmények mögött, és természetesen az együtt töltött idő a diáktársaimmal és a Tanárnővel szintén rengeteg élménydús mozzanattal gazdagította árpádos éveimet.”

A verseny szinte “hobbimmá” vált, a döntők után alig vártam, hogy kiírják a következő tanév olvasmánylistáját, hogy a diákoknak néhány instrukciót tudjak adni a kijelölt művekről, a főbb olvasási struktúrákról. Egy másik kedves diákom, a 2010-ben érettségizett Lővei Péter így vall ezekről az időkről: “Az Arany János Irodalmi Versenyre már nyáron el kellett kezdeni a felkészülést, hét könyvet kellett elolvasni, ami kezdetben soknak tűnt, de mivel nagyon jók voltak, ezért gyorsan sikerült elolvasnom őket. A szakköröket nagyon élveztem, mert ilyenkor sokkal jobban sikerült értelmeznünk az olvasottakat, mint egy hagyományos irodalomóra keretében. A döntőre másodszor is elolvastam az összes könyvet. Az Esztergomban eltöltött három napra máig szívesen emlékszem vissza. Jó volt a szervezés, sok érdekes emberrel ismerkedtem meg, és nagyon jó volt, hogy meghívtak egy híres embert is, abban az évben a betegeskedő Szabó Magda írónő helyett Kováts Adél színésznőt.” A diák visszaemlékezéséből kitűnik, hogy a döntő izgalmához hozzátartozott az a nagyszerű kezdeményezés is, hogy az egyik (vagy mindkét) elemzett kortárs szerző is jelen volt/van a szóbeli forduló zsűrijében. Így például volt alkalmam Spiró Györggyel, Jókai Annával, Temesi Ferenccel, Vámos Miklóssal, Varró Dániellel, Dobos Lászlóval, Tóth Krisztinával, Parti Nagy Lajossal és Lugosi Viktóriával találkozni.

Az első fordulóra teszteket, esszécímeket találtam ki, megpróbáltam imitálni a feladatok jellegét. Úgy gondoltam, eredményesebb a felkészítés, ha egy személy, tanár fogja össze a felkészítés munkáit, mert így a diákok (a kezdeti megismerkedés, összeszokás után) hozzászoktak a rendszeres számonkéréshez, megbeszéléshez, átadták egymásnak a köteteket (melyeket néha igen nehezen szereztünk be). Az Arany János-szakkör barátságokat, szimpátiát teremtett az évfolyamtársak, iskolatársak között, a felsőbb éves diákok lelkesen bátorították, bátorítják fiatalabb társaikat, szurkolnak nekik a döntőbe jutás és a korábban esztergomi, egy ideje tatai megmérettetés ideje alatt.

Ezek a diákok egy nyelvet beszélnek, olvasási vágyuk, elemzőképességük, empátiájuk, szorgalmuk kiemeli őket azon diáktársaik közül, akik előtt adott esetben a magyar tanórák keretében nem mernek megszólalni. Az országos döntő pedig végképp megteremti a lehetőséget arra, hogy 49-50 hasonló felkészültségű, érettségű diáktársukkal megismerkedve kinyíljon a szemük az irodalmi elemzések valódi lényegére, az önmegismerés, önfejlesztés lehetőségeire. A szintén 2010-ben érettségizett kiváló tanulónk, Horváth Imola így emlékezik vissza ezekre az évekre: “Számomra az Arany János Verseny és a szakkörök középiskolás éveim legszebb emlékei közé tartoznak. Érdekes, elgondolkodtató olvasmányok, kellemes péntek délutánok, ahol megtanulhattam, hogy egy kérdés mennyire mást tud jelenteni az embereknek, milyen sok oldalról meg lehet közelíteni azt, hogy pár száz oldalban mennyi tartalom és érték lapul. Úgy érzem, hogy ebben az időszakban fejlődött legtöbbet a látásmódom, az empatikus és kommunikációs képességem. 9.-ben a döntő utolsó fordulójában éreztem azt, hogy igazán önmagam tudtam lenni, hogy ki tudtam hozni magamból a maximumot, és boldog voltam, mert valami kerek egészet tudtam nyújtani, amit azóta sem.”

A versenyre való felkészülés igazi hozadéka tehát mind a diákok, mind jómagam számára a tanulás, fejlődés, nyitás lehetősége. A nem szokványos, nem kötelező irodalmi művek elemzése után a rugalmasság, ötletesség, bátor elemzőképesség ajándékát kaptam meg az Arany János Irodalmi Versenytől. Ez alatt a 10 év alatt sokat fejlődtem, tanultam mind a diákoktól, mind a szakirodalom tanulmányozásából, mind a döntőn elhangzott feleletekből, hiszen azok a produkciók komoly “módszertani tanfolyamokkal” értek fel számomra. A versenyzők közül sokan nem humán területen tanultak tovább, de a verseny mindenképpen hasznukra vált az alkotás, az írás, a fogalmazás és bármilyen témából történő önkifejezés, megszólalás terén.

A régebben érettségizettek már komoly rálátással rendelkeznek e téren a verseny hasznára vonatkozóan. A 2010-ben érettségizett, kétszeresen is arany diplomás Arany János-os diáklányunk, Szauftman Ivett, aki ballagásának évében magyartanára, Feketéné Kovács Anikó segítségével az irodalmi OKTV 14. helyezettje volt, így gondolkodik: “A gimnáziumi évek során az egyik legkellemesebb emlékemként tartom számon az Arany János Irodalmi Versenyt. Mikor belevágtam először, tudtam, hogy sok munkával fog járni, és kicsit aggódtam, hogy végig tudom-e majd olvasni az összes regényt, meg tudom-e majd jegyezni a szereplők nevét. Kihívásként tekintettem erre a versenyre. Amikor azonban elkezdtük a felkészülést, teljesen más értelmet nyert a megmérettetés. Egy hosszú, sokszínű irodalmi utazás vette kezdetét. A verseny nemcsak segített felfedezni különböző irodalmi korokat és szerzőket, hanem hozzájárult egy komplex látásmód elsajátításához is, melynek a mai napig nagy hasznát veszem az egyetemen is. Megtanultam, hogyan lehet egy művet egyszerre a legkisebb részleteiben és univerzális egészként is látni. A verseny előtti napokban már éreztem, bármi is lesz az eredmény, megérte elindulni. A következő évben kétség sem fért hozzá, hogy ismét nevezni fogok, hiszen nagyon élveztem az elsőt is. Az Arany János-verseny számomra a mai napig is egyet jelent a precíz elemző munka és a felfedezve olvasás kellemes élményével.”

Cikkemet a verseny árpádos történetének legelső eredményes, ezüst diplomás diákjának, a 2006-ban érettségizett, s azóta közgazdász diplomát szerzett Mezei Bálintnak soraival zárom: “Az Arany János-versenyek kamasz- és fiatalkorom meghatározó sikerélményeit adták. Az elért eredmények mellett azonban a felkészülés folyamata és a versenyfeladatok változatossága formálta leginkább személyiségemet. A kiváló beszédkészségtől kezdve a kritikai észrevételek bátor megfogalmazásán keresztül az olvasás mély szeretetéig olyan tulajdonságokkal és képességekkel lettem gazdagabb a hosszú és alapos felkészülési folyamat, valamint a színvonalas mezőny és az idegileg igen megterhelő éles versenyhelyzetek hatására, amelyek különböző élethelyzetekben folyamatosan nagy segítségemre vannak. Egy kicsit bezárkózó, az önbizalomhiányt gyakran nagyképűséggel palástoló kamaszból részben az Arany János-versenyek két hosszú éve alatt nyitott és igazán társasági fiatallá értem, és tanultam meg saját képességeimet és tehetségemet megfelelően értékelni és hasznosítani. Számos versenysikert éltem át, és egyetemi tanulmányaimat is befejeztem már, de az Arany János-oklevelek továbbra is dolgozóasztalomon kapnak helyet.”

Gombár Vince Alapítvány díja

Gombár Vince Alapítvány díja

Az 1952-ben érettségizett IV. A osztály tanulói 1977-ben Gombár Vince, a gimnázium hajdani kiváló latintanárának emlékére alapítvány létrehozását határozták el, azzal a szándékkal, hogy tanulóinkat “a humán műveltség különböző területeinek az iskolai tantervben meghatározott mértéken felüli elsajátítására, ezeken a műveltségterületeken belül alkotásra, illetve az így megszerzett műveltség továbbadására ösztönözzék”, továbbá lehetővé tegyék, hogy az e téren legkiválóbbakat a gimnázium a Gombár Vince Alapítvány díjának jutalmában részesítse.

Az alapítók a klasszikus műveltség – mint az európai műveltség és gondolkodás szellemi alapjának – ápolása és terjesztése iránti elkötelezettségüket fejezzék ki e díjjal.

Bajza Károly - Dr. Könözsy Lajos-díj

Bajza Károly - Dr. Könözsy Lajos-díj

 

Iskolánk 1947-ben érettségizett diákjai azzal a céllal, hogy egykori tanáraik példamutatását követve segítsék a felnövekvő nemzedékben a nemzeti önismeret, öntudat és kultúra ébrentartását és ápolását az Árpád Gimnázium Alapítványhoz csatlakozva 1999-ben meghagyást tettek, és létrehozták a Bajza Károly – Könözsy Lajos-díjat.

A meghagyás – az Árpád Gimnázium egykori címerét ábrázoló – emlékplakettjét és díját minden esztendőben egy tanár és egy diák nyeri el. A tanárok közül az, aki a meghagyás célját tekintve kiemelkedő tevékenységet végez; a diákok közül pedig az, aki az évente megrendezésre kerülő – a XIX. századi és az azt követő időszak hazafias költészetét felölelő – szavalóverseny győztese lesz.

Bajza Károly – Dr. Könözsy Lajos-díjas tanáraink:
  • 2019/2020 – Szebenyi Katalin
  • 2018/2019 – Móczárné Köves Eszter
  • 2017/2018 – dr. Nánay Mihály
  • 2016/2017 – Tamásné Hantos Gabriella
  • 2015/2016 – Nagy Attila
  • 2014/2015 – Rónyai Tünde
  • 2013/2014 – Tajtiné Váradi Emőke
  • 2012/2013 – Orosz Erzsébet
  • 2011/2012 – Sziliné Dienes Irén
  • 2010/2011 – Gyanó Éva
  • 2009/2010 – Feketéné Kovács Anikó
  • 2008/2009 – Simon Péter
  • 2007/2008 – Lőrincz Andrea
  • 2006/2007 – Dr. Fülöp Katalin
  • 2005/2006 – Varga Júlia
  • 2004/2005 – Sarlósné Bánhegyi Lídia
  • 2003/2004 – Koncz Levente
  • 2002/2003 – Feketéné Kovács Anikó és Dr. Szendi Emma
  • 2001/2002 – Bertha Irma
  • 2000/2001 – Molnárné Vámos Katalin
  • 1999/2000 – Lévay Zsolt
  • 1998/1999 – Bertha Irma

A szavalóversenyen a kötelezően választott versek esetében annyi a kötöttség, hogy a választott mű témája a haza, hazaszeretet, a hazai táj, stb. legyen. Igyekezzetek a személyiségeteknek és a korotoknak megfelelő műveket választani! Segítségül megadjuk néhány hazafias műalkotás címét:

  • Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger, Nemzeti dal, A nemzethez, A nemzetgyűléshez, A magyar ifjakhoz, A magyar nemzet (1,2), Megint csak beszélünk, Kiskunság, Az alföld, A Tisza, Szülőföldem, A nép nevében, Dicsőséges, nagyurak, A szabadsághoz, Respublica, Egy gondolat bánt engemet…, A XIX. század költői, Az ítélet, Levél Arany Jánoshoz, Miért kísérsz, Úti levelek (részlet), Az apostol (részlet)
  • Arany János: A walesi bárdok, Szondi két apródja, Mátyás anyja, Családi kör, A rab gólya, Szent László, Letészem a lantot, Válasz Petőfinek, Toldi (részlet), Buda halála (részlet)
  • Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz (I-II)
  • Czuczor Gergely: Hunyadi
  • Kölcsey Ferenc: Himnusz, Zrínyi dala, Zrínyi második éneke
  • Vörösmarty Mihály: Szózat, Jóslat, Gondolatok a könyvtárban, Mi baj? Az emberek, Országháza, Előszó, Liszt Ferenchez, Zalán futása (részlet)
  • Tompa Mihály: A gólyához
  • Vajda János: A virrasztók
  • Ady Endre: Góg és Magóg, A hőkölés népe, Magyar jakobinus dala, Vízió a lápon, Az eltévedt lovas, Sípja régi babonáknak
  • Babits Mihály: Húsvét előtt, A könnytelenek könnyei, Hazám
  • József Attila: A Dunánál, Elégia, Külvárosi éj, A város peremén
  • Illyés Gyula: Bartók, Haza a magasban, Egy mondat a zsarnokságról
  • Radnóti Miklós: Nem tudhatom, eklogák
  • Márai Sándor: Halotti beszéd
  • Tamási Áron: Ábel (részlet)
  • Nyírő József: Úz Bence (részlet)
  • Wass Albert: Amikor a bujdosó az Istennel beszél
  • Orbán Ottó: XX. század költői

Filmklub

Filmklub

Az Árpád Gimnázium filmklubjának története hosszú esztendőkre tekint vissza. A jelenleg működőnek az irányítását Simon Péter tanár úr 2004-ben vette át.

A filmklub péntekenként működik. Általában havonta egyszer kerül sor vetítésre, melyet a filmről szóló beszélgetés, teázás követ.

A filmklubot sokféle szándék hívta életre: egyszerre szeretne szórakoztatni és közös gondolkodásra hívni. A filmklubot az a meglepő jelenség tartja életben, hogy míg a diákok az összes művészi kifejező forma közül döntő mértékben a filmmel, a képi nyelvvel találkoznak életükben, e nyelv befogadásához a legkevesebb segítséget kapják. A filmet követő beszélgetések érdeme nemcsak az, hogy a művek gazdag jelentését tárja föl, hanem elsősorban az, hogy valóban beszélgetés: a sokféle befogadás (tanáré és diáké) nézőpontja érvényesül egyszerre.

A filmklub vetítéseinek sorában különleges esemény az, ha a rendezvényünkön a filmhez kapcsolódó vendéget (rendezőt, szereplőt) köszönthetünk. A diákok vezette beszélgetés ereje mindig abban rejlik, hogy bepillantást enged abba, milyen is a filmet nem nézői, hanem alkotói szemmel látni. A 2005/2006. tanévben Oberfrank Pál és Rudolf Péter volt a filmklub vendége. 2007-ben Reviczky Gábor színművész – volt árpádos diák – jött el hozzánk.

A filmklub nem tematikus szakkör. A művek válogatásában a művészi érték mellett elsősorban a fölvetett téma jelentősége játszik szerepet

Rendhagyó irodalomóra - irodalmi kávéház

Rendhagyó irodalomóra - irodalmi kávéház

Az író-olvasó találkozók első szervezője Bertha Irma tanárnő volt, majd a szervezésbe bekapcsolódott Molnárné Vámos Katalin és Fülöp Katalin tanárnő is. Nekik köszönhetően látogatott el hozzánk Vámos Miklós, s az időközben elhunyt Békés Pál, Beney Zsuzsa és Bächer Iván. 2016 őszén az Aegon díjas író, Péterfy Gerely volt a vendégünk.