„Mániákusan érdekelnek a versformák” – találkozás Varró Dániellel

Lassan árpádos hagyománnyá válik, hogy közvetlenül a tanévkezdés után egy neves kortárs költő vagy író látogat el hozzánk és népes diáksereggel találkozik. Most sem volt ez másként, szeptember közepén Varró Dániel József Attila-díjas költő, műfordító volt a vendégünk. A találkozót vezető két diáklány – Diósi Anna és Tarcsay Veronika – rögtön egy személyes kérdéssel kezdte a beszélgetést, hiszen a szerző a napokban ünnepelte a születésnapját. Azzal kapcsolatban, hogy jövőre lesz 50 éves, humorosan érkezett az egykori emléket idéző válasz: „Az még él?” A háromgyermekes édesapa beszélt az Aki szépen butáskodik apa-napló születéséről. Arról, hogy mennyire távol állnak tőle a népi rigmusok, ezért jobb híján Ady Párisban járt az ősz c. versével nyugtatta meg elsőszülöttét, mikor az sírt. Varró Dani szívesen mesélt a számára fontos Merítés-díjról, amit az olvasók elismerése alapján ítélnek oda a kortárs irodalmat népszerűsítőknek.

S hogy ki adta neki az íráshoz az első inspirációt? A nővére, így aztán testvéri rivalizálás eredményeképpen születtek meg a korai szövegek. Az irodalmi példaképek léte vendégünk számára zavarba ejtő, mert „azt szeretem benne (ti. irodalomban), hogy végtelen sokszínű”, úgyhogy a példaképek is sokfélék lehetnek. Természetesen Arany János nyelve az egyik előzmény, hiszen 12 évesen elkészült a Nyuszika trilógia. Igyekszik sokféle hagyományhoz hasonlítani, mert „bár azt hisszük, az irodalomban nem lehet jópofáskodni, az valami fennkölt dolog, de van egy csomó más oldala is”.

Természetesen szó esett a magyartanára tanácsairól is: „pokoljárás a költészet, szenvedj… Én próbáltam, de nem sikerült.” Varró Dani csupa rím, jambus, aki a költészet mellett szeret fordítással is foglalkozni. Főleg Shakespeare és az operák állnak közel hozzá. Jó füle van a versbeszédhez – vallja –, de nem vizuális, ezért kevés a szókép a verseiben. De nem kell félni a versírástól, nincsenek objektív szabályok, ő maga is sokat „szöszöl”. „A lényeg, hogy mindig be kell fejezni! Amit elkezd az ember, azt be kell fejezni, mert abból sokat lehet tanulni.” – szólt a tanács a diákoknak. Végezetül vendégünk beszélt korábbi Facebook felhívásáról. Menedzsere javasolta neki, hogy legyen jelen a social média felületén, mire Dani, akitől távol áll az effajta jelenlét, azt találta ki, hogy olvasói írjanak verset az általa megadott versformák szerint. Ő pedig értékelte, like-olta, „szivecskézte” azokat. Maga sem hitte, hogy népszerű lesz az ötlet, „sziporkázóan jó volt”, úgyhogy bár mostani elfoglaltságai miatt szünetelteti, mindenképpen folytatni fogja. S hogy min dolgozik épp? Jönnek az újabb „badarságok, a Boci-boci tarka-változatok” és persze Muhi Andris története is folytatódik, a frappáns című Túl a Maszat-hegyen 3-ban. 🙂

Varró Dániel személyében egy végtelenül szerény, alázatos, a diákok nyelvén értő, remek humorú művészt ismerhettünk meg, aki személyes jelenlétével, a versek iránti rajongásával elvarázsolta az Árpád tanárait és diákjait. A beszélgetést Fülöp Katalin tanárnő szervezte.

A bélyegkép a Wikipedia oldaláról származik.