Boldogh-ház, Kétmalom utca. Egy cívis vallomásai

Térey János szeptember 14-én lenne 50 éves. Erre az alkalomra jelent meg memoárja Boldogh-ház, Kétmalom utca. Egy cívis vallomásai címmel a Jelenkor Kiadó gondozásában. A kötet bemutatójára a New York Kávéház fehér szalonjában került sor, ahol Szirák Péter debreceni irodalomtörténész és Sárközi Bence, a Jelenkor igazgatója beszélgettek az íróról és a lezáratlansága ellenére is tudatosan strukturált önéletírásról. Szirák Péter elmondta: izgalmas a könyvet debreceniként is olvasni, hiszen a szerző minden utcát, házat jól ismert, történetüket és lakóik sorsát éveken keresztül levéltárban kutatta. Szociografikus pontossággal mutatja be szülővárosát, szól a családi hagyományokról, az elviselhetetlen vasárnap délutánokról, a szülőktől elszenvedett sérelmekről, tragédiákról. Confessiója több művel tart rokonságot, így olvasás közben Márai Egy polgár vallomásai és Nádas Péter Világló részletek c. kötete juthat eszünkbe. Térey János nem minősít, megbocsát az őt ért serelmekért, nincs benne harag, védekezés, magyarázat. De leszámol a Szabó Magda-i idealizált városképpel. Ám azt is tudja, hogy „az anya az otthon, és ha az anya már nincs, az otthon sincs”.

Az est során a kötetből Fekete Ernő színművész olvasott fel egy megrázó részletet. A beszélgetésen Feketéné Kovács Anikó és Fülöp Katalin debreceni kötődésű tanárnők vettek részt.

„Egész életem küzdelem azért, hogy ne maradjon félbe minden. Amit nem írok le, az elvész. Mindig úgy érzem, hogy valamit tennem kell, állandó elégedetlenség és kielégítetlenség kínoz, s tetézi mindezt az érzés, hogy nem kapom meg az élettől azt, amit esetleg meg tudnék kapni. Hatalmas vágy kínoz az elismerés iránt, s az a rögeszme mérgez, hogy mindenért meg kell küzdenem, ami másoknak eleve megadatik. S hogy mindez a gyermekkori szenvedésből és stresszből ered. Majdnem teljesen ez vagyok én. Mások maximalizmusnak hívnák.” – Térey János

A fotók Térey János fb. oldaláról származnak.