1034 Budapest, Nagyszombat utca 19. | Telefon/fax: (+36 1) 388-7120
Főoldal » Német munkaközösség » Darmstadt 2017

Darmstadt 2017

Csütörtök, reggel 7 óra 20 perc. Míg másoknak egy átlagos, nekünk egy vonatozással teli nap kezdődött. Fél évvel azután, hogy a német cserediákjaink nálunk jártak Magyarországon, mi is elindultunk hozzájuk Németországba. Csak egy 12 órás vonatút választott el minket a partnereinktől.

Miután felpakoltuk a bőröndöket és elfoglaltuk a helyünket, 7 óra 40 perckor elindultunk a vonattal, amellyel egészen Münchenig utaztunk. Az út kellemesen telt, volt, aki zenét hallgatva nézett ki az ablakon, voltak, akik könyvet olvastak, laptopoztak, vagy a mi esetünkben, akik kártyáztak. Az átszállásig 7 óra telt el, de (szerintem) a vonaton töltött idő olyan gyorsan repült, mint a sicc! 😃

Az átszállás után zakatolt tovább a vonat Darmstadt felé. Megérkezésünkkor izgatottan szálltunk le a vonatról, partnereinket keresve. A nagy találkozás után mindenki elindult a fogadó családok otthonaiba, ahol megismerkedtünk cserediákjaink családjával, illetve egy kellemes vacsorát is elfogyasztottunk.

Pénteken, vagyis az első napunkon a 42 fős társaságunkat két részre osztották. Egyik fele az EUMETSAT központot, másik fele a Mathildenhöhe-t tekintette meg, majd pedig cseréltek. Egész délelőtt hideg szeles idő uralkodott a városban, így mindannyian reménykedtünk, hogy a délutáni programig, a kalandparkig melegebb, napos idő lesz. Így is történt! 😊

Szombaton késő délelőtt a Landesmuseumba látogattunk el, ami egy hatalmas, szép, többszintes épület volt, természetesen több részleggel: a festészet és szobrászat mellett kőzetekkel és állatokkal is foglalkoztak a kiállítások. A napos délutánt mindenki a partnerével és barátaival töltötte el.

A harmadik napunkon, vagyis vasárnap szabadon dönthettünk az aznapi programról. Többen elmentek élményfürdőbe, voltak, akik Frankfurtba látogattak el, mások parkokban töltötték az időt, vagy vásároltak illetve focizni mentek.

Hétfő reggel. Iskola… Annak ellenére, hogy milyen érzést vált ki ez a három szó az emberből, egy kellemes délelőttöt töltöttünk el Darmstadt egyik gimnáziumában. Az igazgató úr köszöntötte a magyar diákokat, a német diákok megmutatták nekünk az iskolát, majd pedig mindenki részt vett egy 90 perces német (vagyis egy ottani „magyar”) órán. Projektmunkára csak úgy, mint Magyarországon, itt is sor került: a hat fős csapatokat a tanárok alakították ki sorsolással, a feladatunk pedig nem volt a legnehezebb: kaptunk kinyomtatott képeket a budapesti illetve az addigi darmstadtos napokról, ezekhez kellett szövegeket írnunk, majd pedig minden csapat felrakta az alkotását egy nagy táblára.

A munka végeztével a német tanulók vizsgázni, míg a magyar diákok portyára (Stadtrallye) indultak. 4-5 fős csapatokra osztva oldottuk meg a várossal kapcsolatos feladatsort, amelynek eredményeképpen megismertük Darmstadt látványosságait. Este pedig az egész csapat elment bowlingozni, ahol mondani sem kell, egy kellemes estét töltöttünk el. 😊

 

Kedden, vagyis az ötödik napunkon Heidelbergbe utaztunk. A közös sétálás során megtekintettük az Alte Brückét („öreg híd”), az óvárost, aztán mindenki szabadidőt kapott, amit többen vásárlással, fénykép készítéssel vagy pedig nézelődéssel töltött. A megbeszélt találkozó után közösen indultunk el a heidelbergi várba, amit az idegenvezetőnknek hála alaposan megnéztünk.

 

Szerdán a darmstadti pályaudvaron találkoztunk, majd vonattal elmentünk Frankfurtba. A városban Heidelberghez hasonlóan közösen nézelődtünk. Ellátogattunk a Goethe-házba, felsétáltunk a dóm tornyába (ahova egy nagyon hosszú csigalépcső vezetett fel), délután pedig ismét szabadidőt kaptunk a városban. Az utolsó esténket az iskola egyik pihenőtermében, közösen töltöttük el. Az evés-ivás mellett nem csak beszélgettünk, hanem táncoltunk is.

Csütörtök, reggel 8 óra. Újra egy vonatozással teli nap kezdődött. Ezúttal viszont német partnereinktől – vagyis barátainktól – búcsúztunk el, ki tudja, hogy mennyi időre. A sűrű, nevetéssel teli programoknak vége lett, mi pedig elindultunk haza Magyarországra. Ez a kétszer hét nap, amit a cserediákjainkkal töltöttünk, felejthetetlen marad, hiszen rengeteg szép, új és vicces emlékkel gazdagodtunk! 😊

 Ötvös Betti 10.c