1034 Budapest, Nagyszombat utca 19. | Telefon/fax: (+36 1) 388-7120
Főoldal » Német munkaközösség krónika » Diákcsere 2019 / diákjaink élménybeszámolói

Diákcsere 2019 / diákjaink élménybeszámolói

Darmstadt 2019

Már reggel alig tudtam másra gondolni, minthogy este mit mondunk egymásnak először a pályaudvaron. Vajon felismerem őt? Hogyan köszönjek neki? Ezek a kérdések jártak egész nap a fejemben egészen a találkozás pillanatáig. Mikor leszálltak a cserepartnereink a vonatról, vagy két percig csak bámultunk egymásra, mert mindenki félt megszólalni. A hazautat a kezdeti nehézségekhez ellenére már végigbeszélgettük. Szerda reggel pár ismerkedős játékkal kezdtünk az iskolában, majd néhány tanóra és az iskola bemutatása után, közösen ebédeltünk együtt a menzán. A délutánt a Margitszigeten bringóhintózással töltöttük, mialatt rengeteget nevettünk és beszélgettünk. Majd az estét egy közös vacsorával zártuk egy helyi étteremben. Csütörtökön, míg mi az iskolában tanultunk, addig a német diákok meglátogatták Budapest főbb látványosságait. Tanítás után az iskolától egy bowling-pályához vettük az irányt, ahol vegyes csapatokban mérhettük össze tehetségünket. Sajnos én a csapatomban utolsóként végeztem, pedig nagyon igyekeztem. Egy kis szabadidős csavargás után este egy táncházba mentünk, ahol kipróbálhattuk, hogy milyen is közösen együtt egy nagy csapatban néptáncolni. Pénteken egy egész-napos kiránduláson vettünk részt, így esélyünk volt együtt eljutni Veszprémbe, Tihanyba és Balatonfüredre. Mivel a többiek szerint ez még nem volt elég program aznapra, így néhányan egy késő estébe nyúló sváb bálba is ellátogattunk. A hétvégét sem töltöttük unatkozással, hisz az állatkertben, egy 3D-s múzeumban és a Budai várban is jártunk. Szombat este még egy jó hangulatú közös sütögetést szerveztünk. A hétfőt a projektbemutatókkal kezdtük a könyvtárban, majd tanítás után még utoljára egy plázába is ellátogattunk, ahol a kimerültség miatt sikerült elaludnom a tetőteraszon. Az utolsó estét egy sétahajókázással zártuk a Dunán. A búcsúest nagyon jó hangulatban telt, sokat táncoltunk és nevettünk, bár mindenki érezte, hogy lassan itt a búcsúzás ideje. Kedd reggel nagyon korán kellett felkelnünk, hogy időben odaérjünk a pályaudvarra. Miután új barátaink felrakták a bőröndöket a vonatra, szomorúan köszöntünk el egymástól a peronon, de azzal a tudattal, hogy márciusban újra látjuk egymást, immár Darmstadtban.

(Bodrogvári Eszter 10.c)

Még jópár hét volt hátra, mikor megkezdtük a készülődéseket. Egy egészen átlagos kedd estének tűnt a megérkezésük napja egészen addig, amíg a szüleim fel nem kiabáltak, hogy készülődjek, mert hamarosan indulnunk kell. Robogtam a kocsihoz, hogy nehogy lekéssük a találkozót a cserediákommal, Karlával. Ekkor elfogott kételkedés, hogy fel tudom-e őt ismerni. Félve baktattam a pályaudvar épülete felé. Lazaságot színlelve lepacsiztam a többiekkel. Vonat beérkezett, és leszálltak a diákok kísérőtanárjaikkal. Kétségbeesetten rásandítottam a mobilom kijelzőjére, hogy a róla kapott kép segítségével legyen arra esélyem, hogy megtaláljam őt. Mikor találkoztunk kedvesen üdvözöltük egymást. A hazaút sem volt problémától mentes, hiszen amíg én németül, addig a szüleim angolul beszéltek a cserediákkal. Másnap reggel az iskolába érve igazgató úr a cserediákprogram résztvevőinek egy üdvözlő beszédet tartott. Majd pár diák tartott egy iskolabejárást a németeknek, ezután a magyar tanórák légkörével is megismertettük őket. Délelőtt még voltak ismerkedő játékok a cserediákprogram résztvevői számára, utána a menzán ebédeltünk. Ebéd után a projektekkel foglalkoztunk csoportokban. Délután kettőkor tettünk egy sétát a Margitszigeten, ahol bringóhintóztunk is. Este öttől kitaláltuk, hogy elmegyünk a WestEndbe. A nap komoly pozitívuma volt, hogy egyre jobbakat beszélgettünk a cserediákommal. Csütörtökön páran elkísértük a német cserediákokat a Parlamentbe, ahol egy helyi idegenvezető még németül is beszélt, miközben megcsodálhattuk az épületet. A Parlamentből kijőve a magyar kísérőtanárok a Kossuth-téren ízelítőt adtak hazánk történelméből a külföldi vendégeinknek. Egy belvárosi séta után visszamentünk, és csatlakoztunk a magyar diákokhoz az iskola előtt, és rögvest indultunk tovább a bowlingozni, ami egy jó kikapcsolódás és egy kiváló csapatépítés volt. Kaptunk egy kis szabadidőt a Mammut bevásárlóközpontban is. A napot végül egy táncházzal zártuk. Végül elérkezett a péntek, ezen a napon pedig egy nagy buszos kirándulás került terítékre. A cél a Balaton-felvidék volt. A túra során érintettük Veszprémet, ahol egy csinos kis óvárosban sétálhattunk, utána következett Balatonfüred, ahol a németek örömmel pancsoltak a 15 fokos vízben és megkóstálhatták a lángost. Az utolsó állomásunk Tihany volt, ahol a Bencés Apátságot tekintettük meg. A hétvége első napján egy városismereti versennyel kezdtünk a Várban, ahol nagyon motiváltak voltak a mi kis csapatunk német diákjai. A verseny után ismét nyakunkba vettük a várost, meglátogattuk a Hősök terét, az Andrássy utat és a Városligetet. Utána szabad program következett. Mi úgy döntöttünk, hogy elvisszük cserediákjainkat bobozni Visegrádra. Este még megmutattuk a szépen kivilágított Budapestet a német vendégeinknek. Vasárnap az egész nap szabad program volt. Kitaláltuk, hogy elmegyünk a Budai-hegyekbe kirándulni, majd libegőzünk egy jót. Délután még befejeztük a projektmunkát. Másnap végül bemutattuk projektjeinket a 9. évfolyamnak, aztán normál órarend szerinti tanításon vettünk részt, míg a németek egy városismereti versenyt igyekeztek a belvárosban megoldani. Délután pedig sétáltunk egyet a Váci utca környékén. Este egy búcsú sétahajózást tartottottunk a Dunán, ahol Budapest esti fényei nyújtottak elbűvölő látványt. Másnap érzelmes búcsút vettünk, feltettük újdonsült barátainkat a vonatra, utána pedig célunk az Óbudai Árpád Gimnázium épülete lett, ahol minden visszatért az eredeti kerékvágásba…

(Boér Zoltán 10.c)