1034 Budapest, Nagyszombat utca 19. | Telefon/fax: (+36 1) 388-7120
Főoldal » Német munkaközösség » Némettábor 2017

Némettábor 2017

Szombaton szerintem mindenki javában csomagolt, már csak az utolsó simítások lehettek hátra. Másnap kora reggel indult a buszunk, hogy egy hétig táborozzunk a Turnersee partján. Az idő jó volt, meg persze a kedvünk is, úgyhogy abban bízva, hogy idén is nagy sikerű lesz a tábor, végül kigördült a busz az Árpád Gimnázium elől.
Első állomásunk a Bärnbach Hundertwasserkirche felé vezetett, ami nem éppen a legszokványosabb templom volt, amit láttunk. Sok-sok utazással ugyan, de megérkeztünk szálláshelyünkre, majd mikor odaértünk, kísérő tanárnőink kiosztották a szobákat közöttünk, aztán elfoglaltuk helyünket. Aznap már csak a vacsora volt a „program”, szóval hat óra körül  – vendéglátóinknak nem kis kihívást okozva – sok tucatnyi éhes száj állt sorba a meleg ételért.
Reggel korán volt ébresztő, hogy reggeli után, teli hassal kezdjünk neki a nap első programjának. Mégpedig tanítás volt.
Első hallásra talán elrettentőnek hangozhat, hogy „igen, tényleg tanítás volt négy napon keresztül”(vasárnap, pénteken és szombaton nem volt), de higgyétek el, minden egyes óra viccesen telt és mivel sokat játszottunk, még élveztük is. Három csoportra voltunk osztva, hogy könnyebb legyen odafigyelni anyanyelvű tanárainkra, így végül kezdetét vette a hét.
Míg délelőttönként az óráinkkal voltunk elfoglalva, délutánonként különböző programokra jártunk. Hétfőn egy gyönyörű barlangba mentünk, ahol először nem értettük, miért kaptunk ekkora sisakot egy kis „barlangsétához”, aztán rájöttünk, hogy nem kevés fejsérüléssel értünk volna haza, ha nem lett volna a fejünkön.
Rengeteg lépcső és hegynek felfelé gyaloglás árán, de láthattunk a griffeni csodálatos kilátást.
Hazafelé még „beugrottunk” vízesést nézni, ami mondanom sem kell, gyönyörű volt és az odavezető út sem volt több, mint negyed óra. J Vacsora után még beszélgettünk egy kicsit, viziteltük, hogy a szomszéd szobában mekkora a rendetlenség, aztán mindenki fáradtan dőlt be az ágyába, persze csak miután leadtuk házi feladatainkat.
A délelőtti program ugyanaz volt: reggeli, ásítás, ebédcsomagolás, tanítás. A nap második felében pedig újra buszra szálltunk, hogy felmásszunk Hochosterwitz várához. Az út a nagy melegben kissé fárasztó volt, de a kilátás mindent kárpótolt.
Hazafelé – mivel igen nagy kánikula volt, tanárnőink felügyeletével lemehettünk fürdeni a szállodánk melletti tóba, a Turnersee-be.
A reggeli program szerintem már mindenkinek ismerős, azzal a kivétellel, hogy aznap az órán igazán érdekes feladatot kaptunk: színdarabot kellet írnunk. Mindenki előkapta a füzetét és ötletet ötletre halmozva készült végül el a – ha nem is több felvonásos – színdarabunk. Még aznap elgyakoroltuk, és a lelkünkre kötötték, hogy tanuljuk meg szövegünket. 🙂
Az órák után a buszra felszállva először a Minimundus felé vettük az irányt. A kicsinyített épületek és látványosságok megtekintése után, (vagy előtt), beülhettünk egy 4D-s mozira, vagy akár olyan képeket készíthettünk, amiken úgy néztünk ki, mintha például a sivatag közepén álldogálnánk. Következő állomásunk Klagenfurt városa volt, ahol egy feladatsorral egybekötött városnézésen vettünk részt. Ugyan a feladatokkal nem mindenki lett készen, de a városnézés ettől függetlenül is jól sikerült.
Nem is lenne igazi egy tábor, ha nincs hozzá tábortűz. Így sötétedés felé gyülekeztünk az udvaron, hogy énekelve, táncolva, játszva, kicsit együtt legyen az egész csapat. J
Csütörtökön laza napnak néztünk elébe, hiszen a kis színdarabok előadása után az aznap strandolni mentünk. Szerencsére az idő is kedvezett, így mindenki jól érezte magát, főleg, ha a hűs víz mellé még egy fagyi is társult.
Utolsó napunkon gyönyörű helyen túrázhattunk a Landskronban. Ha kissé el is tévedtünk, nem baj, legalább tovább tartott a túra.
Az aznapi második programunk sasröptetés volt. El is kezdődött a műsor, amikor leszakadt az ég, és félbe kellett hagyni a produkciót, de jó pár perccel később, enyhén elázva, újra visszaülhettünk a padokra, hogy végignézzük az előadást.
Sajnos eljött a nap, amikor össze kellett pakolnunk és rá kellett ülnünk bőröndjeinkre.
Másnap reggeli után indultunk haza, mert sajnos vége volt a tábornak. Csomagjaink felkerültek a buszra, aztán mi is lassan felszállingóztunk üléseinkre, hogy visszainduljunk Budapestre.
Összességében szerintem mindenki jól érezhette magát. A szállásra és az ételre se lehetett panaszunk, a programok is érdekesek voltak.
Visszafelé tartottunk, magunk mögött hagyva egy élményekkel teli hetet, jó társasággal, sok utazással és sok nevetéssel.

Geiszelhardt Réka (9.c)