2012 Skócia

Mélyföldtől a Felföldig

Március utolsó napján több mint harminc árpádos diák indult meghódítani a skót Felföldet. A programot Széllné Hajdú Indira tanárnő szervezte, mellette Kőrösmezei Sarolta és Sziliné Dienes Irén tanárnők voltak a kísérőink.

Csoportunk Ausztrián és Németországon keresztül jutott el Amszterdamba. Talán az volt a legfeltűnőbb, hogy milyen sok ott a biciklis: szinte megbénítják a forgalmat. A Van Gogh Múzeum után egy kisebb sétahajózáson vettünk részt, mely Amszterdam egyik csatornahálózatán vezetett végig. Megnéztük a legkeskenyebb házat, mely 110 centiméter széles. Elgondolkodtató, hogyan s miként lehet ott élni… A látványos séta és egy csöpp szabadidő után máris a komp felé tartottunk. Egyeseknek – így nekem is – igen izgalmas, vagy inkább szokatlan volt a rendszer, ahogy felszálltunk a fedélzetre. Egy névre szóló kártyával mindenki beléphetett a kabinjába.

Kíváncsian indultam el felfedezni a hajó minden zugát. Lejutottam arra a részre, ahova az autóbuszunk és más kocsik kerültek. Majdnem belopóztam a gépházba is, de ott találkoztam egy munkással, aki felzavart. Kárpótlásképp felmentem a tatra fotózni néhány vitorlázó sirályt. Versenybe szálltam egy másik fotóssal a legjobb helyért, ahol egész közel kerülhettem két madárhoz. Az úton a hullámok fel-le ringatták a hajót, megviselve ezzel néhány utas gyomrát. Másnap kikötöttünk Anglia partjainál, Newcastle-nél, ahonnan egyenes út vezetett Skóciába.

Első utunk Skócia legnagyobb lakott kastélyába, a Floors Castle-be vezetett. Majd megnéztük, hogyan készül a whisky a Glenkinchie desztillálóban. Délután Edinburghban sor került a családokkal való találkozásra, mely mindenkit lázba hozott. Vendéglátóink nagyon különbözőek voltak, de mindenki kedvesen, egyesek talán szigorúbban, mások több humorral fogadták a tanárokat, diákokat. Mi egy idősebb házaspárhoz kerültünk, ahol volt öt kutya, két macska, két tengerimalac, egy papagáj és egy unoka, Lucas, aki szívesen bökdöste valamelyikünket egy karddal vacsora közben. A macskák szinte folyamatosan aludtak, a malacokat egyszer sem láttuk, az öt kutya tündéri volt! A papagáj pedig csak ült szép csendben a kalitkájában.

Edinburgh, a királyi főváros igen szép látványt nyújtott a jégeső, hófúvás és szélvihar ellenére. Láttuk a koronázási ékszereket, a koronázási követ (Stone of Scone), a Mons Meg óriáságyút. Szabadidőnkben volt idő meglátogatni az Írók Múzeumát, a Játékmúzeumot, a Nemzeti Galériát és vásárolhattunk a Princess Street-en.

Másnap korábban indultunk a Loch Ness-hez, mely fantasztikus élmény volt. Sajnos a szörnyet nem láttuk, de a táj szépsége kárpótolt érte. Szili tanárnővel arra gondoltunk, hogy tervezhetnénk egy hétvégi túrát a természetjáróknak a Glencoe szorosba. Jó idő esetén túrázhatnánk a hegyoldalban található vízesésekhez is.

Dundee-ban megtekintettük Scott kapitány hajóját, a Discovery-t. Visszafele még megálltunk Skócia legszebb tengerparti városában, St. Andrews-ban. A skót “Szentendre” Skócia legrégibb egyetemi városa és a golf őshazája. Másnap egy St. Abbs nevű kis halászfaluban sétáltunk, ahol akkákat láttunk. A parton sétálva igencsak elcsodálkoztunk: hogy kerülnek ide pingvinek? Ezek a madarak ugyanis külsőre nagyon hasonlítanak rájuk. Skóciai kirándulásunkat a határtól nem messze álló angol Banburgh Castle megtekintésével zártuk.

Kora este szálltunk ismét kompra, és éjszaka utaztunk vissza Hollandiába. Utolsó programunk Utrecht, a híres iskolaváros felfedezése volt. Kimerülve, mégis szép emlékekkel gazdagodva néztünk a másfél napos buszút elébe. Végül vasárnap reggel fél nyolckor ismét viszontláthattuk szüleinket.

Köszönjük Hajdú Indira tanárnőnek a kiváló szervezést, Gyimesi Róbert igazgató úrnak pedig azt, hogy lehetővé tette számunkra ezt a kalandokkal teli, csodaszép utazást. Bízunk benne, hogy egy év múlva Anglia ismét vár minket J

Kővári Boglárka (9.a)