NKE Óbudai Árpád Gimnázium NKE Óbudai Árpád Gimnázium
Idén másodszor szerveztük meg a francia cserediák programot La Tour-du-Pin Lyonhoz közeli város középiskolájával, a Lycée Polyvalent et des Métiers iskolával. A francia diákok október 8-án érkeztek és 15-ig maradnak. Ez idő alatt a magyar diákokkal vettek részt tanórákon az iskola életében és kulturális programokon. Mikusi Ágost 10.a beszámolóját alább olvashatják.
Október elején iskolánk egy különleges nemzetközi programban vett részt: egy hétre francia cserediákokat fogadtunk. A cél az volt, hogy megismerjék a magyar kultúrát, nyelvet (azért a középpontban egyáltalán nem a nyelvtanulás állt) – és mi is az övéket, amikor majd tavasszal mi látogatunk el hozzájuk.
Két külön napunk volt felfedezni a Duna mindkét oldalának legnevezetesebb épületeit és
egyéb látványosságait, mint például a Parlamentet, a Szent István Bazilikát, a várnegyedet, (ahol még a Sándor-palota előtti őrségváltást is sikerült megnéznünk) és a Városliget számos büszkeségét. Jártunk a Magyar Zene Házában (a mellette lévő játszótér mindenkinek nagyon tetszett) valamint megnéztük az Állatkertet, a Fővárosi Nagycirkuszt, a Vajdahunyad várat és a tavat is. Sajnos a Gundel étteremhez alul voltunk öltözve, de az ablakokon át megcsodálhattuk a világhírű helyet, és elszörnyülködhettünk az étlap árain. Egyik délután pedig az Aquaworldbe is elment több pár is a csoportból, és persze én is. A franciáknak feledhetetlen élmény volt, és mi is nagyon élveztük!
Mivel az ebéd nem volt megszervezve, oda mehettünk ahová csak szerettünk volna, így
cserediákjaink megkóstolhatták a lángost, a kürtőskalácsot és egyéb autentikus magyar
ételeket is. A Túró Rudi is majdnem mindegyikőjüknek nagyon ízlett, volt, aki még haza is vitt egy-két csomaggal.
Otthon is mindenki megpróbálta a cserepartnerét a magyar kulináris élmények minél több tagjában részesíteni. Mi például paprikás krumplit (és csirkét), túrós csuszát és lecsót (amihez hasonlót már kóstolt, de nagyon ízlett neki) készítettünk.
Ezenkívül a nyelvi korlátok szerencsére szinte nem létezőnek bizonyultak, mivel mindegyikőjük nagyon jól beszélt angolul, és valószínűleg mindenki sokat is fejlődött ráadásként, hiszen egy teljes hétig szinte kizárólag az angolt használtuk, még otthon is, hogy ne érezzék semmiből se kihagyva magukat.
Szerintem és sokan mások szerint is iskoláséveink egyik legjobb hete volt, még ha fárasztó is a bizonyos napokon akár több mint tizenöt kilométeres városnéző séták és a késői hazaérések következtében.
Az utolsó estén viszont kipihenhettük magunkat egy dunai hajókázás során, mely folyamán a lehető legjobb éjjeli fotótémák kerültek szemünk elé, így már biztos lesz mit mutatni a szüleiknek.
A reptéri búcsú óta mindenki nagyon várja már a márciusi látogatásunkat, és természetesen addig is tartjuk a kapcsolatot új barátainkkal.
Két külön napunk volt felfedezni a Duna mindkét oldalának legnevezetesebb épületeit és
egyéb látványosságait, mint például a Parlamentet, a Szent István Bazilikát, a várnegyedet, (ahol még a Sándor-palota előtti őrségváltást is sikerült megnéznünk) és a Városliget számos büszkeségét. Jártunk a Magyar Zene Házában (a mellette lévő játszótér mindenkinek nagyon tetszett) valamint megnéztük az Állatkertet, a Fővárosi Nagycirkuszt, a Vajdahunyad várat és a tavat is. Sajnos a Gundel étteremhez alul voltunk öltözve, de az ablakokon át megcsodálhattuk a világhírű helyet, és elszörnyülködhettünk az étlap árain. Egyik délután pedig az Aquaworldbe is elment több pár is a csoportból, és persze én is. A franciáknak feledhetetlen élmény volt, és mi is nagyon élveztük!
Mivel az ebéd nem volt megszervezve, oda mehettünk ahová csak szerettünk volna, így
cserediákjaink megkóstolhatták a lángost, a kürtőskalácsot és egyéb autentikus magyar
ételeket is. A Túró Rudi is majdnem mindegyikőjüknek nagyon ízlett, volt, aki még haza is vitt egy-két csomaggal.
Otthon is mindenki megpróbálta a cserepartnerét a magyar kulináris élmények minél több tagjában részesíteni. Mi például paprikás krumplit (és csirkét), túrós csuszát és lecsót (amihez hasonlót már kóstolt, de nagyon ízlett neki) készítettünk.
Ezenkívül a nyelvi korlátok szerencsére szinte nem létezőnek bizonyultak, mivel mindegyikőjük nagyon jól beszélt angolul, és valószínűleg mindenki sokat is fejlődött ráadásként, hiszen egy teljes hétig szinte kizárólag az angolt használtuk, még otthon is, hogy ne érezzék semmiből se kihagyva magukat.
Szerintem és sokan mások szerint is iskoláséveink egyik legjobb hete volt, még ha fárasztó is a bizonyos napokon akár több mint tizenöt kilométeres városnéző séták és a késői hazaérések következtében.
Az utolsó estén viszont kipihenhettük magunkat egy dunai hajókázás során, mely folyamán a lehető legjobb éjjeli fotótémák kerültek szemünk elé, így már biztos lesz mit mutatni a szüleiknek.
A reptéri búcsú óta mindenki nagyon várja már a márciusi látogatásunkat, és természetesen addig is tartjuk a kapcsolatot új barátainkkal.
