1034 Budapest, Nagyszombat utca 19. | Telefon/fax: (+36 1) 388-7120
Főoldal » Történelem munkaközösség » Barangolás a Kárpátok két oldalán (2022 nyara)
Barangolás a Kárpátok két oldalán (2022 nyara)

Barangolás a Kárpátok két oldalán (2022 nyara)

Nánay tanár úr 2022 nyarán is kirándulást szervezett egykori földrajz fakultációs diákjainak. Az utazásról készült érdekfeszítő beszámolót (egy öregdiákunk tollából) az alábbiakban lehet elolvasni.

Barangolás a Kárpátok két oldalán

Jártál már Erdélyben? Na és jártál már a Regát területén? Ha ezekre a kérdésekre legalább egyszer „nem” volt a válaszod, akkor ez az ajánló neked szól. Ugyanis idén nyáron egy vidám árpádos különítménnyel e két tájon, a Kárpátok két oldalán tettünk látogatást.

Az „Árpád Tours” szeretettel meghívja…

Vagyunk néhányan az iskola nemrég ballagott öregdiákjai közül, akik úgy éreztük az érettségi után, hogy szívesen részt vennénk még néhány töri vagy föci tantúrán, na persze az iskolainál kicsit kötetlenebb körülmények között. Az elhatározást tettek követték, így egy lelkes ex-árpádos mag – mindig az éppen érettségizettekkel kiegészülve – 2018 óta minden évben útra kel Nánay tanár úrral egy-egy újabb „tantúrára”. Az elmúlt években a csapat járt már Ukrajnában, a Belső-Balkánon (Koszovó, Albánia), tavaly pedig a Nyugat-Balkánon (Bosznia). Idén nyáron immáron második alkalommal mi magunk is részt vettünk a szervezésben: az e célból létrejött Messenger-csoportunkat pedig „Árpád Tours”-nak kereszteltük el. J

Mégis mire számíthat az, aki velünk tart az utazásra? A csapatot Nánay Mihály tanár úr fogja össze, azonban lelkes segítői közé volt árpádos diákok – köztük jómagam is – tartoznak. Az utazások célja legfőképp az, hogy a magyar történelemhez kapcsolódó, vagy csak általában különleges nevezetességeket, események helyszíneit tekintsük meg. Ehhez természetesen hozzátartozik az is, hogy látványos földrajzi kincseket is megnézzünk, no meg természetesen az adott hely gasztronómiájában is elmélyedjünk. J Mindezeknek a felfedezését az teszi igazán izgalmassá, ahogyan a Tanár úr mesél egy-egy helyszínről, eseményről, ahogyan azt a történelem- és földrajzórákon megszokhattuk.

Az utazás egy másik szempontja az is, hogy olyan helyeket és tájakat ismerjünk meg, ahova magunktól vagy családunk kíséretében nem feltétlen indulnánk el. Ezért is kedvelt útcéljaink a Balkán kevésbé ismert vidékei.

„Új cím, új haverok, új papírok… megjöttünk Románia”

Az idei úticélunk Románia volt. Románia a legtöbb magyar turista számára egyet jelent Erdéllyel – ami jól is van így –, ám mi Erdély mellett a Kárpátokon túli részt, vagyis a Regátnak nevezett – itthon jórészt ismeretlen – területet is felfedeztük. Az utazás során lehetősége nyílik azoknak is megismerni egymást, akik esetleg még vagy már nem találkoztak az Árpádban. Ehhez jó alkalmat teremt a több órás buszút is a különféle zenékkel, számos vicces iskolai történettel és emlékkel.

Két különböző világ

Sok helyen látszik az, hogy mely terület tartozik inkább a nyugati világhoz, és melyek a keleti régióhoz. Mégis azt a két helyet emelném ki, amelynél legerősebben érződött a kontraszt.

Brassó mint az erdélyi szászok egykori fővárosa olyan képet fest magáról, mintha nem is Romániában, hanem egy kis magyar vagy német nyelvterületű városkában járnánk. A történelmi jelentőségű óvárosban járva még ma is hallhat magyar szót az ember. A magyarok jelenlétéről tesz tanúbizonyságot a Pilvax nevű étterem is, mely nagyrészt magyar fogásokat kínál az ital- és étlapján. Így esett meg az, hogy két miccs között volt gyomrunk enni borjúpörköltet nokedlivel, vagy éppen házi tepertőkrémet pirítóssal.

Ezzel szemben Bukarest a robosztus épületeivel: a parlamenttel, a diadalívvel, a világ legnagyobb ortodox templomával és az indokolatlan kábelvezetésével a tipikus balkáni hangulatot teremti meg (eltekintve kis századeleji belvárosától). S ez a város nem is igazán nyűgözte le a társaságot.

No touch, no smoke

Az iszapvulkánok ritka természeti jelenségek, melyek a vízzel átitatott iszapos anyag és a mélyből feltörő gázok találkozásakor vulkanizmusra emlékeztető jelenséget hoznak létre. A táj úgy festett, mintha az ember valóban a Holdon járna, s olykor egy-egy iszapvulkánt meg is lehetett mászni. A geopark bejáratánál az őr száját két rövid mondat hagyta el: „No touch, no smoke”. Az nyilvánvaló volt, hogy a társaságban senki sem fog rágyújtani, azonban az előbbi már nem volt olyan biztos. Nos, nincsen túra egy kis szabályszegés nélkül, így akarva-karatlanul is iszapos lett az ember.

A Duna és a Fekete-tenger találkozásánál

A másik különleges élményünk a Duna-deltánál fekvő kikötővárosban, Sulinában töltött napunk volt. A várost csupán vízen keresztül lehet megközelíteni, nincsen szárazföldi út ide. Itt található a 0 kilométerkő, hiszen a Duna itt ömlik bele a Fekete-tengerbe. Kenukba és kajakba pattanva fedeztük fel a Duna-delta élővilágát: tavirózsák, nádasok, sirályok, gémek és édesvízi pelikánok társaságában eveztünk egyet a délutáni órákban. A szállásunk felé tartva pedig sajnos – híd híján – a révész már nem dolgozott, így külön kellett szerveznünk magunknak egy vízi fuvart a túlpartra, majd vidám hangulatban ünnepeltük meg e különleges helyen, hogy elértük utunk legkeletibb pontját.

A csángóknál vendégségben

A fekete-tenger-parti Oituz az egész csapat számára örök élmény marad. Jártunk a moldvai csángóknál (Klézsén) is, ám azt korábban még a Tanár úr sem tudta, hogy van egy kis magyar nyelvű csángó falu a Fekete-tenger partján (a moldvaiak ajánlották a figyelmébe). A faluban a helyi csángók láttak minket vendégül, akik csorbalevessel, galuskával (melyről előzetesen senki sem gondolta, hogy szőlőlevélbe csomagolt darálthús rizzsel) és rengeteg süteménnyel vártak bennünket. Ugyan magyarul beszéltek, mégis fülelnünk kellett, hogy megértsük azt, amit mondanak (pl. ilyeneket: Ne zsegeráskodjatok! vagy: Ha nem vigyáztok, akkor megkedvesedtek!). Volt, hogy sikerült és volt, hogy kevésbé, de a szép mégis az volt, hogy félszavakból is értettük a másikat.

Szervusztok, jövőre találkozunk!

Talán az elmondottakból is látszik, hogy Romániának a hál’ Istennek árpádos diákok által is egyre jobban ismert Erdély mellett igen sok arca van, amit az utazásunk alkalmával mi is tapasztaltunk. Ezért szeretünk e keleti vagy déli vidékeken utazni, mert olyan világot látunk, mely nagyrészt eltér attól, amiben mi élünk, amit megtapasztalunk. És minthogy felfedezésre váró helyek még bőven várnak ránk, így kedves érettségizők, mindenkit szeretettel hívunk jövőre ;).

Aladi Lili (15.c)