A leendő osztályfőnökök

2017-ben végeztem történelem-földrajz szakos tanárként az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, és az azóta eltelt időben folyamatosan tanítottam mindkét szakomat, az elmúlt nyolc évben egy dél-budai általános iskolában, idén szeptembertől pedig az Óbudai Árpád Gimnáziumban. Ebből négy év osztály-főnökséggel telt, így már nem lesz ismeretlen számomra ez a hivatás sem.

Tanári diplomám mellett rendelkezem szakács végzettséggel, ezért az osztálykirándulásokon a főzés az én asztalom, ha ebéd után pedig egy focimeccset kellene levezetni, az sem áll távol tőlem, hiszen több mint tizenöt év játékvezetői tapasztalatom van. Abban az esetben pedig, ha egy nehéz tárgy állná utunkat egy kiránduláson, akkor csak előszedem a magasemelésű targonca jogosítványomat, és pillanatok alatt megszüntetem az akadályt.

Sem étteremben, sem raktárban nem dolgoztam még, de mindig azt vallottam, hogy az embernek többféle képességre van szüksége, ráadásul nem is tudjuk előre, hogy évek múlva mivel keressük majd kenyerünket, vagy miben leljük örömünket a szabadidőnkben. Ezt az elvet képviselem az oktatói-nevelői munkám során is, fontos célomnak tartom tehát, hogy az évek alatt a gyerekekben kialakuljon az a hozzáállás, hogy haszontalan tudás nincs, a sokoldalúság pedig nagy érték lesz az előttük álló évtizedekben.

Gyermekkorom óta rajongok a matematikáért, szabadidőmben is szívesen foglalkozom vele. Második szakomnak a fizikát választottam, mert a gimnazista éveim alatt inspiráló tanáraim voltak, akik miatt megszerettem ezt a tudományt. Imádok tanítani! A kamaszokkal könnyedén megtalálom a hangot, a katedrán elememben érzem magam. Az óráimon a kemény munka mellett mindig van nevetés, a humor a legfőbb tanári eszközöm.

24 éve vagyok a pedagógus pályán, ebből 20 évet voltam osztályfőnök. Legfőbb küldetésem az önfejlesztés és a közösségépítés, az eddigi osztályaimmal a mai napig összetartó csapatot alkotunk. Folyamatosan képzem magam ezeken a területeken, sokszínű repertoárral rendelkezem. Tanári szemléletemen sokat alakított az, hogy én magam is két gyermek édesanyja vagyok. Szeretettel várom az új osztályomat, a jövőre nézve sok-sok tervem van!

2021-ben végeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, történelem–francia tanári szakon. Már a gimnázium első éveiben körvonalazódott bennem, hogy tanári pályán szeretnék elhelyezkedni, és amikor az Árpádban töltött egyéves tanítási gyakorlatom során végre kipróbálhattam magam tanárként, ez az elhatározás végleg megerősödött bennem. Éppen ezért, amikor lehetőség adódott, nagy örömmel és izgatottsággal tértem vissza az Árpád falai közé.

Gyakran kérdezik tőlem, hogy milyen érzés gimnáziumban tanítani. Nos, az el­múlt évek tapasztalatai alapján mindig a következőt válaszolom: amellett, hogy a diákok folyamatosan frissen tartanak, rendkívül izgalmas látni, hogyan for­má­lód­nak és érnek az évek alatt, és a tanulmányaikban milyen fejlődés tapasztal­ható.

Izgatottan várom a következő 6 évet, hiszen osztályfőnökként egy új közösség alakulásának is aktív részese lehetek.

 Az ELTE Természettudományi Karán szereztem diplomát középiskolai matematika tanárként. Jelenleg a harmadik tanévemet töltöm az Óbudai Árpád Gimnáziumban. Korábban általános iskolában és szakképzésben is tanítottam, így több korosztállyal és oktatási formával is volt már lehetőségem megismerkedni.

A tanítás iránti elköteleződésem még gimnazista éveimre nyúlik vissza, amikor rendszeresen segítettem osztálytársaimnak a matematika megértésében. Bár a másik nagy szenvedélyem az építészet volt, végül a pedagógusi pályát választottam – és ezt a döntést azóta sem bántam meg. A tanítás számomra nemcsak hivatás, hanem örömforrás is, különösen, amikor diákjaimmal dolgozhatok együtt, és láthatom a fejlődésüket.

Három alkalommal láttam már el osztályfőnöki feladatokat. Mindig fontosnak tartottam, hogy bizalmi légkört alakítsak ki a tanulókkal és a szülőkkel egyaránt. Olyan osztályfőnök igyekszem lenni, aki bevonja a diákokat a rájuk is ható döntésekbe, és támogatja őket abban, hogy egy elfogadó, összetartó közösséggé formálódjanak. Hiszem, hogy egy jó osztályközösségben a diákok segítik egymást, és együtt képesek túllendülni a nehézségeken.

Három gyermek édesanyjaként – közülük a legkisebb még középiskolás – személyesen is megtapasztaltam, milyen kihívásokkal néznek szembe a kamaszok ebben az életkorban. Ez a szülői tapasztalat is segít abban, hogy empatikusabban és megértőbben tudjam támogatni tanítványaimat mindennapi útkeresésük során.