1034 Budapest, Nagyszombat utca 19. | Telefon/fax: (+36 1) 388-7120
Főoldal » Magyar munkaközösség kultúra » Janne Teller: Semmi

Janne Teller: Semmi

semmiJanne Teller 1964-ben született dán írónő, akinek leghíresebb műve Semmi címmel jelent meg 2000-ben. A könyvet először több országban is betiltották, majd 2001-ben elnyerte a dán Gyermekmű-díjat, az írónő pedig ismertté vált. A Semmi jelenleg a budapesti Bábszínház műsorán is szerepel.

A kisregény a Taeringi iskola 8.a osztályról szól, ahova 22 gyerek járt. A történetet az osztály egyik tanulójának, Agnesnek a nézőpontjából ismerhetjük meg. Néhány szereplő különféle értékeket szimbolizál, így a hazaszeretetet, családot, hitet, vallást, egyéniséget. Jan Johan fontos eleme a történetnek, mivel ő az osztály főkolomposa, menőnek számít, mert jól gitározik. Piperkőc Werner nőies, ezt bizonyítja az is, hogy naplót ír. A történet kulcsszereplője azonban Pierre Anthon, a makacs, a saját véleménye mellett végig kitartó, jól érvelő, 14 éves kamasz. Az életről alkotott véleménye indítja el a bonyodalmat:
“Semminek nincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni, erre most jöttem rá.”

Egyik nap Pierre végleg távozott az iskolából. Úgy gondolta, hogyha semminek sincs értelme, akkor minek járjon iskolába? Iskola helyett gyakran üldögélt az udvarukon lévő szilvafán. Társai meg akarták győzni őt, hogy igenis van értelme az életnek. Eldöntötték, létrehozzák a Fontos Dolgok Halmát. Ebbe mindenkinek bele kell adnia a számára legfontosabb dolgot, amit a soron következő társa kér tőle. Eleinte csak jelentéktelen tárgyakat gyűjtöttek: szerepjátékos könyveket, focilabdát, zöld szandált, mankót, sárga biciklit… Aztán megtörtént az első gonoszság.
“A frizurája nélkül Rikke-Ursula már nem az a hat kék copfos Rikke-Ursula. Ez azt jelenti, hogy többé már egyáltalán nem is volt Rikke-Ursula.”

Néhányan csak árulás révén tudták teljesíteni társaik kérését. Volt olyan, aki szüleivel való viszonyát, mások vallásuk jelképeit áldozták a célért. Ahogy haladunk előre a történetben, a gyerekek egyre kegyetlenebb dolgokat eszelnek ki egymás ellen. Végül pedig következett az elkerülhetetlen: az árulás.
“Azért járunk iskolába, hogy utána dolgozhassunk, és azért dolgozunk, hogy utána szabadságra mehessünk. De akkor miért nem kezdjük rögtön a szabadsággal?”

Szerintem a fenti idézet nagyon elgondolkodtató. Először magam is egyet értettem vele, de jobban belegondolva nem lenne annyira jó a semmittevés, mivel így céltalan lenne az életünk. A tanulás segítségével olyan munkát választhatunk, amit szeretünk.

Reichenbach Eszter (9.a)