1034 Budapest, Nagyszombat utca 19. | Telefon/fax: (+36 1) 388-7120
Főoldal » Közösségeink » Munkaközösségek » Osztályfőnöki munkaközösség » Bemutatkozunk

Bemutatkozunk

Gedeon Veronika munkaközösség-vezető

Gedeon Veronika munkaközösség-vezető

2009 óta vagyok a gimnázium tanári karának tagja, ezalatt megtapasztaltam az osztályfőnöki szerepkör szépségeit és nehézségeit. Arra jutottam, hogy ez volt az egyik legösszetettebb és legnagyobb kreativitást igénylő feladatom, ahol a befektetett energia soknak tűnhet, ugyanakkor sokszorosan meg is térül. Munkaközösség-vezetői munkám során arra törekszem, hogy osztályfőnök kollégáim munkáját segítsem, támogassam. Vágyam, hogy visszatekintve osztályuk kirepülése után ők is hozzám hasonlóan érezhessenek.

Ecsedi Grácia – 7.a

Ecsedi Grácia – 7.a

Tarr Levente – 7.b

Tarr Levente – 7.b

Kovácsné Keszléri Erzsébet – 7.c

Kovácsné Keszléri Erzsébet – 7.c

1989-ben, az Eötvös Loránd Tudományegyetem biológa-kémia szakán kaptam diplomámat. Sosem volt kérdés számomra, hogy felsőfokú tanulmányaim során mely tudományágakban szeretnék elmélyedni. A természet közelsége, titkainak megfigyelése, majd később a bonyolultabb összefüggések felfedezése, megértése mindig is vonzott, és egyre fokozódó kíváncsisággal töltött el. Később, tanítási gyakorlatom közben, új, izgalmas feladatot jelentett, hogy miként lehet diákjaim érdeklődését felkelteni a számomra oly fontos dolgok iránt, mint az emberi élet értéke, az egészség védelme és megőrzése, a természet tisztelete, a környezet megóvása. Ugyanakkor az egyetemista éveim alatt megélt közösségi tapasztalatok, emberi kapcsolatok egyre elkötelezettebbé tettek a fiatalokkal való foglalkozás irányában is. Ennek a két területnek egyedülálló „ötvözete” az általam választott tanári hivatás. Már végzős egyetemistaként is dolgoztam óraadó tanárként két budapesti gimnáziumban. Egyetemi tanulmányaim befejezése, tehát 1989 óta vagyok tagja az iskola tanári karának. Eddig két – egy természettudományi és egy matematika tagozatos – osztályt kísértem el osztályfőnökként az érettségi vizsgáig. Közben gazdagodtam fontos tapasztalatokban, nem mellékesen szülőként is, hiszen – szintén tanár – férjemmel öt gyermeket nevelünk.

Osztályfőnöki munkám fontos céljai közé tartozik, hogy az árpádos évek a tanulás nehéz, egyszersmind nagy nyitottsággal, élménykénként is megélhető feladata mellett a tudásban, és ami legalább ennyire fontos: az emberi kapcsolatokban, barátságokban való gazdagodás időszakát jelentsék diákjaim számára. Azon vagyok, hogy az itt, jó osztályközösségben megélt gimnazista lét megalapozza sikeres útjukat egyetemista éveik és majdani felnőtt életük idejére is.

Szalay Katalin – 8.a

Szalay Katalin – 8.a

Szalay Katalinnak hívnak, 22 éve tanítok, 2018 óta az Óbudai Árpád Gimnáziumban.

Történelemtanárként és osztályfőnökként is mindig célom volt, hogy diákjaim a világra nyitott, gondolkodó, toleráns felnőttekké váljanak. Szerencsére a történelem mint tantárgy sok lehetőséget kínál arra, hogy a múlt fontos (és nem kevésbé érdekes) részleteivel megismerkedve eligazodjunk a jelen útvesztőiben. Máig örömmel tölt el, amikor tanítványaim rácsodálkoznak egy-egy összefüggésre, kíváncsiak az emberi motivációkra. Hiszem, hogy a történelemtanítás célja elsősorban a tudatos állampolgárrá nevelés, nem pusztán a lexikális ismeretek átadása.

Előző osztályaimban törekedtem arra, hogy olyan közösséget alkossunk, melynek tagjai tisztelik egymást, elfogadják az övéktől eltérő véleményt, ugyanakkor képesek kiállni magukért és egymásért is. A fő pedig, hogy mindezt jó hangulatban tegyék, hiszen a gimnázium nemcsak a tanulás, hanem gyakran az életre szóló barátságok kialakulásának színtere is. Nem tudok szebb és örömtelibb feladatot a tanári pályán, mint végigkísérni egy csapat kamaszgyerek közösséggé formálódását, és felnőtté válását.

Kárpáti Attila – 8.b

Kárpáti Attila – 8.b

Kárpáti Attila vagyok, angol-spanyol szakos tanár. Nős vagyok, négy fiúgyermekünk van. 1990 óta tanítok, dolgoztam a spanyol kéttannyelvű gimnáziumban és egy egészségügyi szakközépiskolában, az Árpád Gimnáziumban 2008 óta látok el szaktanári és osztályfőnöki feladatokat. Szakértő tanár vagyok, részt veszek a pedagógusminősítés és tanfelügyelet folyamataiban.

A tanári hivatás nagyon szorosan kötődik gimnáziumi éveimhez. Bencés diákként Pannonhalmán útkereséseim közepette diák-idegenvezetőként kezdtem dolgozni, és amikor (talán) harmadik csoportomat – egy kisiskolás osztályt – kalauzoltam, egyértelművé vált számomra, hogy a pedagógiával szeretnék foglalkozni. Ennek megfelelően 1981-ben magyar-ének szakra felvételiztem, de aztán az élet úgy hozta, hogy egy „véletlen” találkozás a spanyol nyelvvel más irányba tereljen. Amit még a négy gimnáziumi évnek köszönhetek, az a közösségi élmény, mely soha nem feledteti el, hol vannak a gyökereim. Ehhez járult hozzá az a tanári és pedagógiai példa, melyért nem tudok elég hálás lenni. (Apró érdekesség, hogy az Árpád Gimnázium épületét ugyanaz a Hidasi Lajos tervezte, mint a Pannonhalmi Gimnáziumét, így én valóban hazatértem.)

Tanárként arra törekszem, hogy élményeimből táplálkozva minél hitelesebben tovább tudjam adni a közösség szeretetét, de hasonlóan nagy hangsúlyt fektetek a szaktárgyaimra, az idegen nyelvek ismeretének fontossága ma egyértelmű. Törekszem a sokszínűségre, az órákra mindig elkísér a gitárom, igyekszem dalokkal is alátámasztani az éppen aktuális nyelvi vagy kulturális témakört.

Ugyan nem lettem énektanár, de a zene szeretete és a muzsikálás öröme mind mai napig elkísér. 25 éve dobolok egy zenekarban, és társalapítója vagyok az Árpád Jazz Night mindig megújuló tanár-diák zenekarának. Ezen kívül szeretek fotózni, egy 1989-es kiállításom („Ösztöndíjas voltam Kubában – egy spanyol szakos diák emlékei fekete-fehérben” címmel) éppen megtekinthető az Árpád Galériában. Öt éve – hogy kicsit egészségesebben éljek – elkezdtem futni, hét félmaraton és egy csapat-Ultrabalaton van mögöttem.

dr. Nánay Mihály – 8.c

dr. Nánay Mihály – 8.c

Hogy mit gondolok az élet és a tanári hivatás szakmai céljáról, azt sajnos már a 19. században megfogalmazta Széchenyi István, így semmi újat sem tudok mondani 😊:

„Csinosítsuk értelminket, terjesszük tapasztalásinkat, keressük fel a tudóst, társalkodjunk az elmetehetőssel, nagyobbítsuk könyvtárinkat, jutalmazzuk a tudományokban, művészetekben fáradozót, haladót – üljünk kocsira, szálljunk hajóra és nézzük a világot – s emeljük hazánkat dicsőbb nemzetek sorába!”
Emberileg pedig szeretném, ha diákjaimnak is át tudnám adni az alapvető bizalmat és kiegyensúlyozottságot, valamint az élet fontos dolgaira való figyelést, abban a formában, ahogy a világ legtöbb példányban kinyomtatott könyve is javasolja: “Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.”

2009 óta tanítok az Árpád Gimnáziumban, és túlzás nélkül mondhatom, hogy életem egyik legjobb döntése volt, amikor ide jöttem. Az itt átélt számtalan fantasztikus élmény, illetve kollégákkal és diákjaimmal ápolt baráti kapcsolat felbecsülhetetlen. Biztos vagyok benne, hogy jelenlegi osztályomról is majd így fogok vélekedni (hasonlóan eddigi két elballagott osztályomhoz). Az ELTE-n szereztem történelem-földrajz tanári diplomát, majd itt védtem meg doktori értekezésemet is Habsburg József főherceg katonai-politikai pályájáról. Az iskola mellett a Történelemoktatók Szakmai Egyesületét vezetem elnökként, valamint az Oktatási Hivatalnál is látok el szakértői feladatokat. Szabadidőmben rendszeresen publikálok, akár történelmi, akár földrajzi témákban, valamint, ha tehetem, akkor utazom a Kárpát-medence vagy távoli országok kevésbé ismert vidékeire, akár (volt) tanítványaim társaságában. Fontos szerepe van életemben a zenélésnek is, hétről hétre Budavári Kamarazenekarban hegedülök, ahol esetenként volt és jelenlegi tanítványaim is közreműködnek. Családapaként – egyelőre kisebb – gyermekeim nevelésében szerzett tapasztalataimat pedig igyekszem minél inkább kamatoztatni az iskolában is.

Szebenyi Katalin – 9.a

Szebenyi Katalin – 9.a

Szebenyi Katalinnak hívnak, 7 éve kezdtem el a pályámat itt az Óbudai Árpád Gimnáziumban.

2017 májusában ballagott el az első osztályom, akik ugyancsak A osztályosok voltak, tehát emelt óraszámban tanulták az angolt.

Angolt és franciát tanítok, mindkét szakomat szinte ugyanolyan óraszámban, ami nagy szerencse, mivel bármikor, ha megkérdezik, melyiket szeretem jobban, nem igazán tudok választani.

Az idegen nyelvek tanításában az a szép, hogy valódi kulcsot adhatok a gyerekek kezébe, amivel más kultúrákat ismerhetnek meg, nyitottabbá válhatnak a világra. Nagyon örülök annak is, hogy a csoportjaimban nemcsak a nyelvet tanulják meg, hanem az egymással való együttműködést, a véleményük kifejtését, illetve hogy fontos mások véleményének meghallgatása akkor is, ha azzal nem ért ő feltétlenül egyet.

Az osztályfőnöki munkában is fontosnak tartom egymás elfogadását, a sok közös programot, kirándulást, játékot. Nagyon szeretem a társasjátékokat, ha csak tehetem, részt veszek az iskola társasjátékos klubján, illetve a „Társasjáték Határok Nélkül” nevű eseményen, aminek már több mint 10 éve az iskolánk ad otthont.  Nagyon izgalmas itt együtt játszani a tanítványaimmal, akikkel egészen más helyzetben találkozunk itt, mint az órákon.

A természetjárás is nagyon fontos a számomra, idén márciusban kezdtem el az Országos Kék Túrát, körülbelül az egyharmadát jártam eddig végig, illetve az Erdei Vándortábor program keretén belül vittem az iskolából egy csapat gyereket a Bakonyba egy hétre idén nyáron, ahol ugyancsak egészen más oldalukról ismerhettem meg a diákokat.

Az életemben meghatározó szerepe van még a zenének és a táncnak, két kórusban is énekelek, több zenekarban játszom (oboán és barokk oboán), harmonikázok is rendszeresen egy francia táncházban, és nagyon alap szinten tudok gitározni is. Úgy tapasztalom, hogy nagyon sokat jelent a diákoknak, hogyha dalt hallgatunk, vagy énekelünk az órán, illetve ha együtt zenélünk különböző iskolai rendezvényeken.

Csányi Levente – 9.b

Csányi Levente – 9.b

„Annál jobban közeledünk egymáshoz, minél beljebb haladunk önmagunkban…” (Ottlik Géza, Iskola a határon)

Magyartanárként az a célom, hogy a diákjaim az irodalom révén olyan helyzetekkel találkozzanak, amelyek megfigyelésével és megértésével felfedezhetik, megélhetik és kamatoztathatják saját értékeiket.

Osztályfőnökként azt szeretném elérni, hogy tanítványaim az évek során rátalálhassak arra az útra, amelyen megismerhetik önmagukat és társaikat, ezáltal is közeledve egymáshoz. Olyan példával akarok szolgálni, amelynek nyomán a gondjaimra bízott diákok törekednek nyitott és empatikus módon megélni az iskolai éveiket, annak érdekében, hogy erős és megtartó közösséggé váljanak, amely akár majd a gimnázium után is meghatározó hivatkozási pontként lehet jelen az életükben.

Kőrösmezei Sarolta – 9.c

Kőrösmezei Sarolta – 9.c

Kőrösmezei Sarolta , angol-német szakos tanár vagyok. Már általános iskola első osztálya óta tanár szeretnék lenni és gimnázium óta hobbim a nyelv­tanulás.  Johann Wolfgang Goethe szerint: „Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz.” A nyelvtanulás fejleszti a gondolkodást, segíti a kapcsolat­teremtést, általa kinyílik számunkra a világ. Szórakoztató, érdekes kihívás, melynél a célhoz vezető út izgalmasabb, mint maga a cél. Ezeket a gondolatokat szeretném tanítványaimmal érzékeltetni a nyelvtanuláson túl, olvasással, filmekkel, színdarabokkal és külföldi utazásokkal.

Osztályfőnökként a jó osztályközösség kialakítása a célom, ahol az egymás megbecsülése, elfogadása, az egymásért és a közösségért vállalt felelősség, segítség és támogatás jellemző. Fontosnak tartom, hogy igaz barátságok és jó kapcsolatok szövődjenek a gimnáziumi évek alatt, melyek aztán elkísérnek az egyetemi évek során, sőt utána is: egy egész életre szólnak.

Guoth-Fridrich Erika – 9.d

Guoth-Fridrich Erika – 9.d

„Egy tanár munkája az örökkévalósággal vetekszik, mert sosem tudni, hány generáción keresztül hat, és hány országot jár be a világon.”
(Henry Brooks-Adams)

2003-ban végeztem a Szegedi Tudományegyetemen, német és spanyol szakos középiskolai tanárként. Eddigi pályafutásom nagy részét a Budapesti Német Nemzetiségi Gimnáziumban töltöttem, ahol a német nyelv és irodalom tanításán kívül a családomból is magammal hozott magyarországi német történet és kultúra ápolásával és átadásával is foglalkozhattam. Gyermekeim születése után új utakat keresve jutottam el az Óbudai Árpád Gimnáziumba, ahol idén második tanévemet töltöm. E gimnázium tiszteletre, egymás megbecsülésére, színvonalas oktatásra, és megtartó közösségi szellemre építő értékrendje olyan közeg, amelyben az ember pedagógusként, és diákként is támogató teret találhat a fejlődésre, a képességek kibontakoztatására, de ugyanakkor a hagyományos értékek ápolására is.

Nagyon szeretem a német nyelvet, egyáltalán, az idegen nyelveket, és nagy siker és öröm számomra, ha ezt a diákjaimnál is el tudom érni. Fontos, hogy lássák a tanár elszántságát, és hitét abban, hogy a nyelvtudást kitartó munkával, és motivációval fel lehet építeni, hogy a nyelveket, a nyelvvizsga pontok megszerzésén túl, mennyi élmény megélésre, és mennyi lehetőség megragadására fel tudják használni.

Osztályfőnökként a legfontosabb küldetés azon munkálkodni, hogy a diákok egy elfogadó, támogató  közösségben biztonságban érezzék magukat, hogy számíthassanak egymásra és a tanárukra, meglegyen a bizalom és a tisztelet egymás iránt.

Úgy gondolom, tanár és diák feladata, hogy együtt, a közös hangot és a közös célt megtalálva haladjanak, fejlődjenek, amíg a több éves munka véget nem ér. A cél, hogy minél több tudást és emberi értéket magunkkal vihessünk ebből az időszakból életünk további részére is. Osztályfőnökként is ez az elképzelés fog vezérelni.

Móczárné Köves Eszter – 10.a

Móczárné Köves Eszter – 10.a

Móczárné Köves Eszter vagyok. Egy kis palóc faluban, Balatonban, születtem. Gondtalan, szabad, rétet járó, erdőt ismerő gyerek voltam. A szüleim pedagógusok, sokszor vittek magukkal kicsiként is az iskolába. Így egész korán elhatároztam, hogy én is tanár leszek.

Azokban az iskolákban ahol diák voltam, később tanítottam is. Így mindenhol otthon éreztem magam. A véletlen sodort az Árpád Gimnáziumba. Éppen állást kerestem. Rákerestem az interneten, megnéztem az iskolaújságot, arra gondoltam, jó lesz. Szerencsére ők is így gondolták. Már a hatodik tanévemet kezdtem szeptemberben.

A színház, a dramaturgia mindig is érdekelt. Magyar-történelem szakos tanárként drámapedagógiából szakvizsgáztam.

A másik nagy szerelem a hegy. Számos magashegyi túrát, csúcsmászást teljesítettem. Legjobban a Magas-Tátrát szeretem.

Családot alapítottam, s mivel a férjem budapesti, követtem őt ide Egerből. Itt született a kislányunk.

Mostani osztályom már az ötödik. Kisgimnazista közösséget is vezettem hét évig. Jó lenne egy olyan csapatot létrehozni, akik tisztelik az értékeket, hagyományokat, fontos számukra a haza szeretete, és a mások iránti empátia. Remélem, jönnek velem erdőt, hegyet járni, és rengeteget játszani. Mert az Árpád nemcsak oktatási intézmény, annál jóval több.

Belley Kinga – 10.b

Belley Kinga – 10.b

Magyar-orosz-angol szakos tanár vagyok. Bár soha nem akartam tanár lenni, 32 éve vagyok a pályán, és ezen eszem ágában sincs változtatni. Talán nem véletlen, hogy itt ragadtam, hiszen mind apai, mind anyai ágon sok tanár, egyetemi professzor volt és van a családban.

Pályámat volt általános iskolámban kezdtem, majd újabb kihívásokat keresve olyan gimnáziumban tanítottam, ahol mind az általános, mind a középiskolás korosztályt taníthattam. Bár elvégeztem a magyar szakot is, azt csak rövid ideig tanítottam. Minden munkahelyemen nyelvtanárként volt rám szükség, és magam is úgy éreztem, ez a valódi közegem.

A családomon és a tanításon kívül fontos szerepet tölt be az életemben a sport, a mozgás. Alapvetően közösségi ember vagyok, ezért az egyéni sportok helyett jobban szeretem a csapatsportokat, különös tekintettel a kosárlabdára. Két diploma megszerzése között elvégeztem a Lakberendezők Országos Szövetségének OKJ-s lakberendező képzését is. Megszállott színházlátogató vagyok, szeretek olvasni, utazni, fotózni és kertészkedni.

Tanári hitvallásomat leginkább Széchenyi szavai fejezik ki, mert rendületlenül hiszek a „kiművelt emberfők sokaságában.”

Tarlós Péter – 10.c

Tarlós Péter – 10.c

Tarlós Péter vagyok, 39 éves, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán végeztem biológia-környezettan szakon. 2005 óta tanítok biológiát az Árpádban, ám kapcsolatom az iskolával régebbre nyúlik vissza, hiszen egykor, mint diák, magam is ide jártam. Feleségem szintén tanár, három gyermekünk van, jelenleg mindhárom óvodába jár. Előző osztályom 2015-ben ballagott.

“Amit hallok, azt elfelejtem, amit látok, arra emlékszem, amit csinálok, azt tudom.” Régi kínai mondás, amiben van igazság. Természettudományi tagozatos diákjainknak lehetőségük van kísérleteket, saját maguk által elvégzett vizsgálatokat végezniük kémiából és biológiából egyaránt, így segítve a megismerést és a tanulást, valóságosabb és maradandóbb, nem pusztán tankönyvszagú képet kapva a két tudomány vonatkozó fejezeteiről. Az osztály németes felében pedig a német nyelv intenzív oktatása – kellő motiváltság és szorgalom mellett – jó alapja lehet a sikeres nyelvvizsgának.

Osztályfőnökként és tanárként fontosnak tartom, hogy a gyerekek szívesen jöjjenek iskolába, szeressék a tantárgyamat, ne szorongjanak az iskola miatt. A tanórán rend, de jókedv uralkodjon.

Célom, hogy az egymás kölcsönös megbecsülése, az egymás segítése belsővé váljon a gyerekek számára. Segíteni szeretném őket abban, hogy “viharállók” legyenek, és a megpróbáltatások alatt is mindig “emberek tudjanak maradni” – később pedig jó szívvel emlékezzenek vissza az Árpádban eltöltött évekre, életük szép és nyugodt szakaszának tekintve múltjuk e darabkáját.

Seres Dániel – 10.d

Seres Dániel – 10.d

„οὐ γὰρ δοκεῖν ἄριστος, ἀλλ᾽ εἶναι θέλει.”
„Nem jónak látszani, az lenni vágyik ő.”
(Aischylos: Heten Thébai ellen, 592.)

Történelem-ógörög-latin szakokon végeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, és jelenleg ugyanitt folytatok doktori tanulmányokat. Kutatásaim középpontjában a görög szónoklás, elsősorban Démosthenés beszédei állnak. Ókorkutatóként természetesen megkerülhetetlennek tartom az európai kultúra alapját jelentő klasszikus műveltség közvetítését, átadását, de történelemtanárként ugyanilyen fontosnak tartom – már csak életkoromból adódóan is –, hogy az órák és az iskolán kívüli programok oldott, humoros hangulatban teljenek, és kihasználjuk a digitális világunk adta lehetőségeket. Úgy vélem, egy meme, egy instag­ram/twitter bejegyzés, egy filmrészlet, egy marveles hasonlat vagy egy – valóban – modern kiállítás könnyebben utat talál a mai generációhoz; és azon felül, hogy könnyebben megértik az adott problémát, lehet, nyitottabbá válnak olyan kérdések iránt is, amelyek eddig különösebben nem keltették fel az érdeklődésüket.

A középiskolai évek több szempontból is meghatározóak. Már nem igazán gyerekek, de még nem egészen felnőttek; valamiben már egészen biztosak, más területen pedig teljesen bizonytalanok. Annyi időt töltenek az iskolában, hogy a szülői ház után ez a szellemi, érzelmi közeg gyakorolja a legnagyobb hatást a még formálódó személyiségük, gondolkodásuk, viselkedésük, normáik kialakítására, ami szaktanárként és osztályfőnökként is nagy felelősséget helyez az ember vállára. Fontosnak tartom, hogy a gimnáziumi évek alatt egymást megértő, elfogadó, támogató közösséggé váljanak leendő osztályom tagjai, ugyanakkor önálló, kreatívan gondolkodó felnőtté érjenek, hogy megtalálják helyüket állandóan változó világunkban.  Úgy vélem, ebben kiemelt szerepet kap az, hogyan fordulunk egymáshoz, hiszen a szavaknak teremtő ereje van. Volt Árpádos diákként pedig személyes tapasztalatból tudom, hogy a gimnázium hagyományai – szalagtűzés, Gombár-bemutató, Árpád Napok, a buzogánygyakorlatok, a fáklyatartás – és a számos iskolán kívüli program mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy azzá váljak, aki ma vagyok. Szeretettel várom első osztályom leendő tagjait egy felejthetetlen, közös kalandra!

Izsáné Deák Mária – 11.a

Izsáné Deák Mária – 11.a

Már gyermekként is tanári pályára készültem, kedvenc tantárgyaim a matematika, a kémia és a biológia voltak. Szerencsés vagyok, hogy a gyermekkori álmom valóra vált, és jelenleg az Árpád Gimnáziumban matematikát és kémiát taníthatok, néhány évnyi – főállású anyaként eltöltött – kitérő után visszatérve a tanári pályára.

Mindig is szerettem gyerekekkel foglalkozni, úgy éreztem, ezt a hivatást nekem találták ki. Szeretem látni, ahogy a magyarázatom nyomán felcsillan a gyerekek szemében a megértés, a tudás.

Négy gyermek édesanyja vagyok, a legidősebb 15, a legfiatalabb 8 éves, ezért különösen át tudom érezni az ilyen korú gyerekek problémáit.

Egy tanárnak nemcsak az a feladata, hogy oktassa, tudással teletöltse a gyermekek fejét, hanem hogy nevelje is őket. Szülő és tanár együtt kell, hogy nevelje a gyerekeket. A szülő szerepe az, hogy a márványtömbből kifaragja, míg a pedagógus csiszolópapírral finomra csiszolja a gyerekek lelkét, személyiségét. Ezért nagyon fontosnak tartom a jó szülő-osztályfőnök kapcsolatot, valamint az esetlegesen felmerülő problémák megbeszélését.

Tanárként és osztályfőnökként célom, hogy minden módon segítsem a tudásszomjas gyermekeket a nagybetűs életben is helytállni képes ifjúvá válni.

Kürtösi Balázs – 11.b

Kürtösi Balázs – 11.b

1997-ben végeztem a szegedi József Attila Tudományegyetemen. 10 évig szülő­városomban, Makón dolgoztam, ebből 9 évig a József Attila Gimnáziumban, ahol magam is érettségiztem. 2007 óta tanítok az Árpád Gimnáziumban fizikát, informatikát és alkalmanként kémiát. Jelenlegi osztályom pályámon a negyedik osztályfőnökséget jelenti, itt az Árpádban a másodikat.

Célom, hogy egy egymásra nyitott, elfogadó légkörű osztályközösséget alakítsak ki, ahol mindenki bátran elmondhatja a véleményét, ahol mindenkit meghallgatunk, ahol számítunk azokra az értékekre, amiket az osztály tagjai magukban hordoznak, vagy a családból hoznak. Szeretném, ha az osztályközösség mellett egy hasonló légkörű szülői közösség működne, amelynek támogatásával kiegyensúlyozott, korszerű és használható tudással felvértezett felnőtteket nevelhetünk a jövő számára.

dr. Tüdős Éva – 11.c

dr. Tüdős Éva – 11.c

Csorbáné Tóth Irén – 11.d

Csorbáné Tóth Irén – 11.d

Csorbáné Tóth Irén vagyok. Magyar-orosz szakosként kezdtem a pályámat 1986-ban. Majd 5 év gyes után 1995-ben már német szakosként tértem vissza. Az Árpád Gimnáziumban is ettől az évtől kezdve dolgozom.

Nagyon kedvelem az itteni közösséget, mind a gyerekek, mind az itt dolgozó pedagógusok társaságát. A mai napig sokat tanulunk egymástól, hisz a gyorsan változó, modern világ erre kényszerít bennünket, és emellett pedig öröm látni, mint fejlődik a gyerekek tudása hétről – hétre (ideális esetben :).

Jelenleg osztályfőnökként is tevékenykedem, ami egyre többféle elvárást támaszt velünk szemben. Nem csak a tudásunkat kell tudni átadni gyerekeknek, de egyfajta pszichológusként is meg kell tudnunk felelni, hogy segíthessünk a gyerekeknek a társaikkal vagy szüleikkel, ill. tanáraikkal adódó konfliktusok kezelésében.

Szaktanárként a német nyelv minél sokoldalúbb gyakoroltatását is fontosnak tartom, ezért igen sok energiát fordítunk a kollégáimmal közösen a darmstadti csereiskolánkkal való kapcsolattartásra, hogy ne szakadjon félbe a hosszú múltra visszatekintő együttműködés.

Emellett nyári nyelvi táborok szervezésével is foglalkozom, amelyek kapcsán a gyerekek német iskolai környezetben is próbára tehetik tudásukat a német anyanyelvű tanárok óráin. Nem csak a nyelvet gyakorolhatják a gyerekek, de a csodálatos természeti, történelmi és kulturális kincseket is megismerjük e program keretein belül. Így jutottunk már el Ausztria, Németország és Svájc gyönyörű tájaira.

Sok szép és bölcs idézet megfogalmazta már a pedagógus feladatát: „szárnyakat adni” vagy” ajtókat nyitni”, de most épp az a gondolat foglalkoztatott, hogy mikor dolgozik jól egy pedagógus. Azt hiszem akkor, ha sem bánat, sem szorongás nem aggasztja, ha betereli a gyerekeket a terembe. Természetesen nem minden napomról mondható ez el, de volt és van ilyen is. 🙂

Dr. Széllné Hajdú Indira – 12.a

Dr. Széllné Hajdú Indira – 12.a

Az osztályfőnökség lehetőséget ad egy új közösség részéve és vezetőjévé válnom. Ez a második osztályom itt, az Óbudai Árpád Gimnáziumban, ahol 2007 óta tanítok.

A gimnázium hagyományait, értékszemléletét teljesen magaménak érzem, és úgy hiszem, hogy életünket gazdagítják azok a programok és együttlétek, amelyek az iskola keretében és szervezésében zajlanak.

Különös boldogság, hogy hatosztályos angol tagozatos osztályt kaptam, mert a hat év igen nagy fejlődési lehetőséget biztosít mind tudásban, mind a gyermekek személyiségének alakulásában. Angol szakos tanárként pedig igazán lelkesít, hogy motivált diákokat taníthatok, akik komolyan gondolják az angol nyelv tanulását.

Remélem, hogy közös munkánk és erőfeszítéseink eredményeképpen a gyermekek boldog, elégedett és sikeres fiatal felnőttek lesznek, miután kikerülnek iskolánkból.

Simon Péter – 12.b

Simon Péter – 12.b

Mi végre vagyok osztályfőnökként a diákok mellett?

  • Azért, hogy megmutathassam nekik, hogy a tanórák miatt érdemes az Árpádba járniuk. És azért, hogy rávezethessem őket arra, hogy nem a tanórák miatt érdemes az iskolát látogatniuk (hanem a szakkörökért, a színházakért, a csodálkozásért, a szellemi játékért).
  • Azért, hogy támogathassam őket az iskolai ügyeik intézésében, és elrendezhessem a nehézségeiket. De még inkább azért, hogy ne kelljen válságokat kezelnem, mert megtanulták, hogy miképpen haladják meg azokat önállóan és felelősséggel.
  • Azért, hogy kölcsönösen gazdagítva egymást társuk lehessek az osztály- és az iskolai programokon. Vagy mégis inkább azért, hogy ne engem keressenek ezeken a rendezvényeken, hanem egymás társaságának örüljenek.
  • Azért, hogy az érettségi után búslakodjam, mert fájdalmas lesz tőlük elválnom. Bár inkább azért, hogy az érettségi után örvendezzem, hogy milyen szép esztendőket töltöttünk el együtt, és ámuldozzam, hogy miképpen változtak meg a gimnáziumban töltött idő alatt.

Kovácsik Antal – 12.c

Kovácsik Antal – 12.c

Amikor még magam is csak gimnazista voltam, egyik osztálytársam egy tesztet állított össze, melyet az osztály minden tagjával kitöltetett. A rögtönzött „interjúkötet” kérdései között szerepelt a következő is: „Mit gondolsz, miért vagyunk a világon?” Akkor erre én ezt a választ adtam: „Azért, hogy boldogok legyünk, és másokat is boldoggá tegyünk”. Ma is hasonlót írnék a tesztfüzetnek ebbe a részébe, hiszen végső soron a tanári pályát is ilyen kiindulópont alapján választottam. Pedagógiai munkám során a szaktárgyi ismeretátadás és az érettségire való felkészítés mellett kiemelten fontosnak tartom az erkölcsi nevelést is. Úgy gondolom, ez utóbbi mutat irányt a gyerekeknek arra nézve, hogy a megszerzett tudást a későbbiekben hogyan, milyen értékek mentén érdemes hasznosítaniuk – vagyis hogyan legyenek boldogok is, ne csak képzettek. Az egyéni előrejutás keresése mellett becsüljék meg például az olyan értékeket, mint az együttműködés, a bizalom, az elfogadás, a másokért való felelősségvállalás és áldozathozatal. Saját osztályfőnöki munkámra nézve is igen fontosnak tartom ezeknek az erényeknek a szem előtt tartását, hiszen a tanári munkában meglátásom szerint legnagyobb eredményt a hiteles személyes példamutatással lehet elérni.

Blumenau-Szabó Zsuzsanna – 12.d

Blumenau-Szabó Zsuzsanna – 12.d

Tanulmányaimat Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen végeztem matematika-fizika szakon, 1993-ban kaptam eső diplomámat. Kisebb kihagyásokkal azóta tanítok, jó ideje csak matematikát. Az Óbudai Árpád Gimnázium a harmadik középiskola munkahelyeim sorában.

A matematikán keresztül a gondolkodás örömét szeretném megismertetni tanítványaimmal. Érezzék a megoldás keresésének izgalmát, és az elégedettséget, büszkeséget az elvégzett munka végén. Higgyék el, hogy a problémák megoldhatók, a világ megismerhető, a kérdésekre van válasz, csak keresni kell. Osztályfőnökként szeretnék egy összetartó közösséget kovácsolni, melynek tagjai számíthatnak egymás segítségére. Támogatom őket saját útjuk keresésében, hogy megtalálják helyüket a világban.