1034 Budapest, Nagyszombat utca 19. | Telefon/fax: (+36 1) 388-7120
Főoldal » Közösségeink » Munkaközösségek » Osztályfőnöki munkaközösség » Bemutatkozunk

Bemutatkozunk

Molnárné Vámos Katalin munkaközösség-vezető

Molnárné Vámos Katalin munkaközösség-vezető

Molnárné Vámos KatalinPedagógus családból származom, édesanyám óvónőként dolgozta le életét egy Pest megyei faluban, Őrbottyánban; lelkesedése, közösségi szelleme átragadt rám. Az óbudai Martos Flóra Gimnáziumban (ma Óbudai Gimnázium) érettségiztem, majd 1986-ban végeztem az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar-orosz szakos tanárként, s ettől az évtől kezdve a budapesti Árpád Gimnázium tanára vagyok (a gyed és a gyes hatéves időszakától eltekintve). Iskolámat szeretem, a tanári testület baráti, segítő, támogató légköre sok nehézségen átlendített. Büszke vagyok arra, hogy egy nagy múltú intézmény munkatársa lehetek.

Ötször voltam osztályfőnök, jelenleg az osztályfőnöki munkaközösség munkáját segítem vezetőként. Két éven át irányítottam az iskolai klub életét, s rendszeresen szerveztem, szervezek nyári táborokat, osztálykirándulásokat, színház-, múzeum- és hangverseny-látogatásokat, irodalmi sétákat, tanári kirándulásokat és összejöveteleket. Emellett a magyar munkaközösség vezetője is voltam tíz éven át.

Iskolámban a magyar nyelv és irodalom tantárgy oktatásán kívül egy ideig angol nyelvet tanítottam, majd a 2013/2014-es tanévtől újra tanítom az orosz nyelvet, immáron két csoportban. 2002 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar nyelv és irodalom szakos vezetőtanára vagyok. Diákjaimat rendszeresen készítem fel tantárgyi versenyekre, színdarab-bemutatókra.

A szakmai önéletrajzomban, hitvallásomban leírtak igazolják, hogy egész tanári pályafutásom a hivatás szeretetén alapul, minden erőmmel arra törekszem, hogy gondolkodó, intelligens, hazaszerető és erkölcsös polgárokat neveljek gimnáziumunkban. Lelkes és kitartó vagyok, munkámat igyekszem színvonalasan végezni. A diákokkal való foglalkozás alapvető elemének érzem a példamutatást, a következetességet és a humort, olykor öniróniát is. Bár változó, normavesztés felé haladó világunkban nehéz az igazi értékek felé nyitó diákokat nevelni, én mégis úgy gondolom, a (kis)kamaszok még alakíthatók, formázhatók, kellő kitartással és rugalmassággal képesek vagyunk hatni rájuk.

„Becsületesnek tartom magam, azt hiszem, hogy fölfogásom gyors és hogy munkában szívós vagyok.” (József Attila: Curriculum vitae, 1937)

Szebenyi Katalin – 7.a

Szebenyi Katalin – 7.a

Szebenyi Katalinnak hívnak, 7 éve kezdtem el a pályámat itt az Óbudai Árpád Gimnáziumban.

2017 májusában ballagott el az első osztályom, akik ugyancsak A osztályosok voltak, tehát emelt óraszámban tanulták az angolt.

Angolt és franciát tanítok, mindkét szakomat szinte ugyanolyan óraszámban, ami nagy szerencse, mivel bármikor, ha megkérdezik, melyiket szeretem jobban, nem igazán tudok választani.

Az idegen nyelvek tanításában az a szép, hogy valódi kulcsot adhatok a gyerekek kezébe, amivel más kultúrákat ismerhetnek meg, nyitottabbá válhatnak a világra. Nagyon örülök annak is, hogy a csoportjaimban nemcsak a nyelvet tanulják meg, hanem az egymással való együttműködést, a véleményük kifejtését, illetve hogy fontos mások véleményének meghallgatása akkor is, ha azzal nem ért ő feltétlenül egyet.

Az osztályfőnöki munkában is fontosnak tartom egymás elfogadását, a sok közös programot, kirándulást, játékot. Nagyon szeretem a társasjátékokat, ha csak tehetem, részt veszek az iskola társasjátékos klubján, illetve a „Társasjáték Határok Nélkül” nevű eseményen, aminek már több mint 10 éve az iskolánk ad otthont.  Nagyon izgalmas itt együtt játszani a tanítványaimmal, akikkel egészen más helyzetben találkozunk itt, mint az órákon.

A természetjárás is nagyon fontos a számomra, idén márciusban kezdtem el az Országos Kék Túrát, körülbelül az egyharmadát jártam eddig végig, illetve az Erdei Vándortábor program keretén belül vittem az iskolából egy csapat gyereket a Bakonyba egy hétre idén nyáron, ahol ugyancsak egészen más oldalukról ismerhettem meg a diákokat.

Az életemben meghatározó szerepe van még a zenének és a táncnak, két kórusban is énekelek, több zenekarban játszom (oboán és barokk oboán), harmonikázok is rendszeresen egy francia táncházban, és nagyon alap szinten tudok gitározni is. Úgy tapasztalom, hogy nagyon sokat jelent a diákoknak, hogyha dalt hallgatunk, vagy énekelünk az órán, illetve ha együtt zenélünk különböző iskolai rendezvényeken.

Csányi Levente – 7.b

Csányi Levente – 7.b

„Annál jobban közeledünk egymáshoz, minél beljebb haladunk önmagunkban…” (Ottlik Géza, Iskola a határon)

Magyartanárként az a célom, hogy a diákjaim az irodalom révén olyan helyzetekkel találkozzanak, amelyek megfigyelésével és megértésével felfedezhetik, megélhetik és kamatoztathatják saját értékeiket.

Osztályfőnökként azt szeretném elérni, hogy tanítványaim az évek során rátalálhassak arra az útra, amelyen megismerhetik önmagukat és társaikat, ezáltal is közeledve egymáshoz. Olyan példával akarok szolgálni, amelynek nyomán a gondjaimra bízott diákok törekednek nyitott és empatikus módon megélni az iskolai éveiket, annak érdekében, hogy erős és megtartó közösséggé váljanak, amely akár majd a gimnázium után is meghatározó hivatkozási pontként lehet jelen az életükben.

Kőrösmezei Sarolta – 7.c

Kőrösmezei Sarolta – 7.c

Kőrösmezei Sarolta , angol-német szakos tanár vagyok. Már általános iskola első osztálya óta tanár szeretnék lenni és gimnázium óta hobbim a nyelv­tanulás.  Johann Wolfgang Goethe szerint: „Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz.” A nyelvtanulás fejleszti a gondolkodást, segíti a kapcsolat­teremtést, általa kinyílik számunkra a világ. Szórakoztató, érdekes kihívás, melynél a célhoz vezető út izgalmasabb, mint maga a cél. Ezeket a gondolatokat szeretném tanítványaimmal érzékeltetni a nyelvtanuláson túl, olvasással, filmekkel, színdarabokkal és külföldi utazásokkal.

Osztályfőnökként a jó osztályközösség kialakítása a célom, ahol az egymás megbecsülése, elfogadása, az egymásért és a közösségért vállalt felelősség, segítség és támogatás jellemző. Fontosnak tartom, hogy igaz barátságok és jó kapcsolatok szövődjenek a gimnáziumi évek alatt, melyek aztán elkísérnek az egyetemi évek során, sőt utána is: egy egész életre szólnak.

Móczárné Köves Eszter – 8.a

Móczárné Köves Eszter – 8.a

Móczárné Köves Eszter vagyok. Egy kis palóc faluban, Balatonban, születtem. Gondtalan, szabad, rétet járó, erdőt ismerő gyerek voltam. A szüleim pedagógusok, sokszor vittek magukkal kicsiként is az iskolába. Így egész korán elhatároztam, hogy én is tanár leszek.

Azokban az iskolákban ahol diák voltam, később tanítottam is. Így mindenhol otthon éreztem magam. A véletlen sodort az Árpád Gimnáziumba. Éppen állást kerestem. Rákerestem az interneten, megnéztem az iskolaújságot, arra gondoltam, jó lesz. Szerencsére ők is így gondolták. Már a hatodik tanévemet kezdtem szeptemberben.

A színház, a dramaturgia mindig is érdekelt. Magyar-történelem szakos tanárként drámapedagógiából szakvizsgáztam.

A másik nagy szerelem a hegy. Számos magashegyi túrát, csúcsmászást teljesítettem. Legjobban a Magas-Tátrát szeretem.

Családot alapítottam, s mivel a férjem budapesti, követtem őt ide Egerből. Itt született a kislányunk.

Mostani osztályom már az ötödik. Kisgimnazista közösséget is vezettem hét évig. Jó lenne egy olyan csapatot létrehozni, akik tisztelik az értékeket, hagyományokat, fontos számukra a haza szeretete, és a mások iránti empátia. Remélem, jönnek velem erdőt, hegyet járni, és rengeteget játszani. Mert az Árpád nemcsak oktatási intézmény, annál jóval több.

Belley Kinga – 8.b

Belley Kinga – 8.b

Magyar-orosz-angol szakos tanár vagyok. Bár soha nem akartam tanár lenni, 32 éve vagyok a pályán, és ezen eszem ágában sincs változtatni. Talán nem véletlen, hogy itt ragadtam, hiszen mind apai, mind anyai ágon sok tanár, egyetemi professzor volt és van a családban.

Pályámat volt általános iskolámban kezdtem, majd újabb kihívásokat keresve olyan gimnáziumban tanítottam, ahol mind az általános, mind a középiskolás korosztályt taníthattam. Bár elvégeztem a magyar szakot is, azt csak rövid ideig tanítottam. Minden munkahelyemen nyelvtanárként volt rám szükség, és magam is úgy éreztem, ez a valódi közegem.

A családomon és a tanításon kívül fontos szerepet tölt be az életemben a sport, a mozgás. Alapvetően közösségi ember vagyok, ezért az egyéni sportok helyett jobban szeretem a csapatsportokat, különös tekintettel a kosárlabdára. Két diploma megszerzése között elvégeztem a Lakberendezők Országos Szövetségének OKJ-s lakberendező képzését is. Megszállott színházlátogató vagyok, szeretek olvasni, utazni, fotózni és kertészkedni.

Tanári hitvallásomat leginkább Széchenyi szavai fejezik ki, mert rendületlenül hiszek a „kiművelt emberfők sokaságában.”

Tarlós Péter – 8.c

Tarlós Péter – 8.c

Tarlós Péter vagyok, 39 éves, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán végeztem biológia-környezettan szakon. 2005 óta tanítok biológiát az Árpádban, ám kapcsolatom az iskolával régebbre nyúlik vissza, hiszen egykor, mint diák, magam is ide jártam. Feleségem szintén tanár, három gyermekünk van, jelenleg mindhárom óvodába jár. Előző osztályom 2015-ben ballagott.

“Amit hallok, azt elfelejtem, amit látok, arra emlékszem, amit csinálok, azt tudom.” Régi kínai mondás, amiben van igazság. Természettudományi tagozatos diákjainknak lehetőségük van kísérleteket, saját maguk által elvégzett vizsgálatokat végezniük kémiából és biológiából egyaránt, így segítve a megismerést és a tanulást, valóságosabb és maradandóbb, nem pusztán tankönyvszagú képet kapva a két tudomány vonatkozó fejezeteiről. Az osztály németes felében pedig a német nyelv intenzív oktatása – kellő motiváltság és szorgalom mellett – jó alapja lehet a sikeres nyelvvizsgának.

Osztályfőnökként és tanárként fontosnak tartom, hogy a gyerekek szívesen jöjjenek iskolába, szeressék a tantárgyamat, ne szorongjanak az iskola miatt. A tanórán rend, de jókedv uralkodjon.

Célom, hogy az egymás kölcsönös megbecsülése, az egymás segítése belsővé váljon a gyerekek számára. Segíteni szeretném őket abban, hogy “viharállók” legyenek, és a megpróbáltatások alatt is mindig “emberek tudjanak maradni” – később pedig jó szívvel emlékezzenek vissza az Árpádban eltöltött évekre, életük szép és nyugodt szakaszának tekintve múltjuk e darabkáját.

Izsáné Deák Mária – 9.a

Izsáné Deák Mária – 9.a

Már gyermekként is tanári pályára készültem, kedvenc tantárgyaim a matematika, a kémia és a biológia voltak. Szerencsés vagyok, hogy a gyermekkori álmom valóra vált, és jelenleg az Árpád Gimnáziumban matematikát és kémiát taníthatok, néhány évnyi – főállású anyaként eltöltött – kitérő után visszatérve a tanári pályára.

Mindig is szerettem gyerekekkel foglalkozni, úgy éreztem, ezt a hivatást nekem találták ki. Szeretem látni, ahogy a magyarázatom nyomán felcsillan a gyerekek szemében a megértés, a tudás.

Négy gyermek édesanyja vagyok, a legidősebb 15, a legfiatalabb 8 éves, ezért különösen át tudom érezni az ilyen korú gyerekek problémáit.

Egy tanárnak nemcsak az a feladata, hogy oktassa, tudással teletöltse a gyermekek fejét, hanem hogy nevelje is őket. Szülő és tanár együtt kell, hogy nevelje a gyerekeket. A szülő szerepe az, hogy a márványtömbből kifaragja, míg a pedagógus csiszolópapírral finomra csiszolja a gyerekek lelkét, személyiségét. Ezért nagyon fontosnak tartom a jó szülő-osztályfőnök kapcsolatot, valamint az esetlegesen felmerülő problémák megbeszélését.

Tanárként és osztályfőnökként célom, hogy minden módon segítsem a tudásszomjas gyermekeket a nagybetűs életben is helytállni képes ifjúvá válni.

Kürtösi Balázs – 9.b

Kürtösi Balázs – 9.b

1997-ben végeztem a szegedi József Attila Tudományegyetemen. 10 évig szülő­városomban, Makón dolgoztam, ebből 9 évig a József Attila Gimnáziumban, ahol magam is érettségiztem. 2007 óta tanítok az Árpád Gimnáziumban fizikát, informatikát és alkalmanként kémiát. Jelenlegi osztályom pályámon a negyedik osztályfőnökséget jelenti, itt az Árpádban a másodikat.

Célom, hogy egy egymásra nyitott, elfogadó légkörű osztályközösséget alakítsak ki, ahol mindenki bátran elmondhatja a véleményét, ahol mindenkit meghallgatunk, ahol számítunk azokra az értékekre, amiket az osztály tagjai magukban hordoznak, vagy a családból hoznak. Szeretném, ha az osztályközösség mellett egy hasonló légkörű szülői közösség működne, amelynek támogatásával kiegyensúlyozott, korszerű és használható tudással felvértezett felnőtteket nevelhetünk a jövő számára.

dr. Tüdős Éva – 9.c

dr. Tüdős Éva – 9.c

Csorbáné Tóth Irén – 9.d

Csorbáné Tóth Irén – 9.d

Csorbáné Tóth Irén vagyok. Magyar-orosz szakosként kezdtem a pályámat 1986-ban. Majd 5 év gyes után 1995-ben már német szakosként tértem vissza. Az Árpád Gimnáziumban is ettől az évtől kezdve dolgozom.

Nagyon kedvelem az itteni közösséget, mind a gyerekek, mind az itt dolgozó pedagógusok társaságát. A mai napig sokat tanulunk egymástól, hisz a gyorsan változó, modern világ erre kényszerít bennünket, és emellett pedig öröm látni, mint fejlődik a gyerekek tudása hétről – hétre (ideális esetben :).

Jelenleg osztályfőnökként is tevékenykedem, ami egyre többféle elvárást támaszt velünk szemben. Nem csak a tudásunkat kell tudni átadni gyerekeknek, de egyfajta pszichológusként is meg kell tudnunk felelni, hogy segíthessünk a gyerekeknek a társaikkal vagy szüleikkel, ill. tanáraikkal adódó konfliktusok kezelésében.

Szaktanárként a német nyelv minél sokoldalúbb gyakoroltatását is fontosnak tartom, ezért igen sok energiát fordítunk a kollégáimmal közösen a darmstadti csereiskolánkkal való kapcsolattartásra, hogy ne szakadjon félbe a hosszú múltra visszatekintő együttműködés.

Emellett nyári nyelvi táborok szervezésével is foglalkozom, amelyek kapcsán a gyerekek német iskolai környezetben is próbára tehetik tudásukat a német anyanyelvű tanárok óráin. Nem csak a nyelvet gyakorolhatják a gyerekek, de a csodálatos természeti, történelmi és kulturális kincseket is megismerjük e program keretein belül. Így jutottunk már el Ausztria, Németország és Svájc gyönyörű tájaira.

Sok szép és bölcs idézet megfogalmazta már a pedagógus feladatát: „szárnyakat adni” vagy” ajtókat nyitni”, de most épp az a gondolat foglalkoztatott, hogy mikor dolgozik jól egy pedagógus. Azt hiszem akkor, ha sem bánat, sem szorongás nem aggasztja, ha betereli a gyerekeket a terembe. Természetesen nem minden napomról mondható ez el, de volt és van ilyen is. 🙂

Dr. Széllné Hajdú Indira – 10.a

Dr. Széllné Hajdú Indira – 10.a

Az osztályfőnökség lehetőséget ad egy új közösség részéve és vezetőjévé válnom. Ez a második osztályom itt, az Óbudai Árpád Gimnáziumban, ahol 2007 óta tanítok.

A gimnázium hagyományait, értékszemléletét teljesen magaménak érzem, és úgy hiszem, hogy életünket gazdagítják azok a programok és együttlétek, amelyek az iskola keretében és szervezésében zajlanak.

Különös boldogság, hogy hatosztályos angol tagozatos osztályt kaptam, mert a hat év igen nagy fejlődési lehetőséget biztosít mind tudásban, mind a gyermekek személyiségének alakulásában. Angol szakos tanárként pedig igazán lelkesít, hogy motivált diákokat taníthatok, akik komolyan gondolják az angol nyelv tanulását.

Remélem, hogy közös munkánk és erőfeszítéseink eredményeképpen a gyermekek boldog, elégedett és sikeres fiatal felnőttek lesznek, miután kikerülnek iskolánkból.

Czinki József – 10.b

Czinki József – 10.b

Czinki József vagyok, 1989-ben végeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetemen matematika-fizika-számítástechnika szakon.

2001-től 2008-ig tanítottam az Árpád Gimnáziumban, és 2015. február óta újra a tantestület tagja vagyok. Jelenleg szaktárgyaim közül legmagasabb óraszámban a matematikát tanítom.

Szerencsésnek tartom magam, hogy már több osztály  főnökeként is megélhettem egy csoport gyerek osztályközösséggé válását, melyet közös programok szervezésével és közös alkotómunkákba történő bevonásukkal igyekeztem jómagam is elősegíteni. Az osztályfőnöki munkában kiemelt feladatomnak egy olyan osztályközösség kialakítását gondolom, ahol a tanulók elfogadják és segítik egymást, megbíznak egymásban, és ha van rá lehetőség, akkor a közösség erejével átlendítik egymást a felmerülő akadályon. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek vegyenek részt tanórán kívüli közösségi programokon, hagyományaink őrzésében, múzeum- és színházlátogatásokon, sportprogramjainkon, szakköreinken, az általunk szervezett táborokban vagy éppen a túraszakosztályunk kirándulásain. Ezen programok gyakran egész életre szóló élményt jelentenek diákjainknak, és egyúttal nekem is lehetőséget biztosíthatnak az ő jobb megismerésükre.

A közösségépítés mellett kiemelt fontosságúnak tekintem, hogy elősegítsem a gyerekek önállóságának kialakítását és fejlesszem a mindennapi élethez szükséges problémamegoldó képességüket. Pedagógusi munkám során elsődleges számomra, hogy mindig szem előtt tartsam annak felelősségét, hogy a gimnáziumi évek meghatározóak a diák felnőtté válásának útján.

Kovácsik Antal – 10.c

Kovácsik Antal – 10.c

Amikor még magam is csak gimnazista voltam, egyik osztálytársam egy tesztet állított össze, melyet az osztály minden tagjával kitöltetett. A rögtönzött „interjúkötet” kérdései között szerepelt a következő is: „Mit gondolsz, miért vagyunk a világon?” Akkor erre én ezt a választ adtam: „Azért, hogy boldogok legyünk, és másokat is boldoggá tegyünk”. Ma is hasonlót írnék a tesztfüzetnek ebbe a részébe, hiszen végső soron a tanári pályát is ilyen kiindulópont alapján választottam. Pedagógiai munkám során a szaktárgyi ismeretátadás és az érettségire való felkészítés mellett kiemelten fontosnak tartom az erkölcsi nevelést is. Úgy gondolom, ez utóbbi mutat irányt a gyerekeknek arra nézve, hogy a megszerzett tudást a későbbiekben hogyan, milyen értékek mentén érdemes hasznosítaniuk – vagyis hogyan legyenek boldogok is, ne csak képzettek. Az egyéni előrejutás keresése mellett becsüljék meg például az olyan értékeket, mint az együttműködés, a bizalom, az elfogadás, a másokért való felelősségvállalás és áldozathozatal. Saját osztályfőnöki munkámra nézve is igen fontosnak tartom ezeknek az erényeknek a szem előtt tartását, hiszen a tanári munkában meglátásom szerint legnagyobb eredményt a hiteles személyes példamutatással lehet elérni.

Blumenau-Szabó Zsuzsanna – 10.d

Blumenau-Szabó Zsuzsanna – 10.d

Tanulmányaimat Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen végeztem matematika-fizika szakon, 1993-ban kaptam eső diplomámat. Kisebb kihagyásokkal azóta tanítok, jó ideje csak matematikát. Az Óbudai Árpád Gimnázium a harmadik középiskola munkahelyeim sorában.

A matematikán keresztül a gondolkodás örömét szeretném megismertetni tanítványaimmal. Érezzék a megoldás keresésének izgalmát, és az elégedettséget, büszkeséget az elvégzett munka végén. Higgyék el, hogy a problémák megoldhatók, a világ megismerhető, a kérdésekre van válasz, csak keresni kell. Osztályfőnökként szeretnék egy összetartó közösséget kovácsolni, melynek tagjai számíthatnak egymás segítségére. Támogatom őket saját útjuk keresésében, hogy megtalálják helyüket a világban.

Feketéné Kovács Anikó – 11.a

Feketéné Kovács Anikó – 11.a

Feketéné Kovács Anikó vagyok. Magyar-orosz szakon végeztem a debreceni egyetemen, és 1988-ban kerültem az Árpád Gimnáziumba.

Eddig két hat évfolyamos nyelvi tagozatos osztályban volt lehetőségem osztályfőnökként tevékenykedni, a mostani 7.a a harmadik osztályom. Az osztályfőnöki munkában elsősorban az elfogadó és befogadó, szeretetteljes, az egymás iránti bizalomra épülő közösség létrehozását tartom feladatomnak. Egyrészt azért, mert ezek az értékek alapozhatják meg a gyerekek személyiségének kiegyensúlyozott fejlődését, másrészt pedig azért, mert a középiskolás évek alatt szövődő tartalmas kapcsolatok egy életen át elkísérik az embert, kapaszkodót, támaszt nyújtanak az esetleg adódó nehéz helyzetekben is.

Szaktárgyaim, a magyar nyelv és irodalom révén számos lehetőség adódik akár tanórai, akár iskolán kívüli keretek között is a diákok személyiségének gazdagítására, a közösség összetartásának erősítésére. Célom segíteni a gyerekeknek abban, hogy nyitott, empatikus, az emberi és társadalmi problémák meglátására fogékony, önállóan gondolkodó és a morális értékéket fontosnak tartó fiatalokká váljanak, akikből majd autonóm, értékorientált és teljes életet élni képes felnőttek lesznek.

Simon Péter – 11.b

Simon Péter – 11.b

Mi végre vagyok osztályfőnökként a diákok mellett?

  • Azért, hogy megmutathassam nekik, hogy a tanórák miatt érdemes az Árpádba járniuk. És azért, hogy rávezethessem őket arra, hogy nem a tanórák miatt érdemes az iskolát látogatniuk (hanem a szakkörökért, a színházakért, a csodálkozásért, a szellemi játékért).
  • Azért, hogy támogathassam őket az iskolai ügyeik intézésében, és elrendezhessem a nehézségeiket. De még inkább azért, hogy ne kelljen válságokat kezelnem, mert megtanulták, hogy miképpen haladják meg azokat önállóan és felelősséggel.
  • Azért, hogy kölcsönösen gazdagítva egymást társuk lehessek az osztály- és az iskolai programokon. Vagy mégis inkább azért, hogy ne engem keressenek ezeken a rendezvényeken, hanem egymás társaságának örüljenek.
  • Azért, hogy az érettségi után búslakodjam, mert fájdalmas lesz tőlük elválnom. Bár inkább azért, hogy az érettségi után örvendezzem, hogy milyen szép esztendőket töltöttünk el együtt, és ámuldozzam, hogy miképpen változtak meg a gimnáziumban töltött idő alatt.

Nemcskóné Szabó Zsuzsanna – 11.c

Nemcskóné Szabó Zsuzsanna – 11.c

Kamaszkorom óta készültem a tanári pályára. Akkori osztályfőnököm és matematikatanárom példája sokat jelentett számomra. Előző iskolámban lehetőségem volt egy osztály fejlődését osztályfőnökként is végigkísérni. Ez sok tanulsággal szolgált. Osztályfőnökként legfőbb célom, hogy segítsem a rám bízottakat abban, hogy jó közösséggé formálódjanak. Ehhez sok közös élményt, iskolán kívüli programot szeretnék megvalósítani. Remélem, hogy diákjaim szívesen és tevékenyen részt vesznek az iskolánkban működő, évfolyamokon átívelő közösségek életében is, és megtalálják azt a területet, ahol a leginkább ki tudják bontakoztatni tehetségüket.

Kocsis Ágnes – 11.d

Kocsis Ágnes – 11.d

Pályámat a Budai Nagy Antal Gimnáziumban kezdtem 1985-ben, majd megszületett a két lányom, akikkel öt évig maradtam otthon. Az Óbudai Árpád Gimnáziumban 1992 óta tanítok angol-spanyol szakos tanárként. Nagy örömömre szolgál, hogy mindig taníthattam mindkét szakomat, mivel mindkét idegen nyelvet nagyon szeretem. A spanyol tudásom alapjait Dél-Amerikában szereztem meg gyerekkoromban, majd a gimnáziumi angol tagozat elvégzése után az Eötvös Loránd Tudományegyetemen diplomáztam.

Szaktanárként arra törekszem, hogy diákjaim szívesen nyilvánuljanak meg idegen nyelven is, színesen és változatosan számoljanak be élményeikről, tapasztalataikról. Fontosnak tartom, hogy tudjanak önálló véleményt alkotni, kulturáltan érvelni.

Pályám során kétszer voltam osztályfőnök, mindkét 4 évfolyamos osztályom ebben a gimnáziumban végzett, a második 2014-ben. Nagy érdeklődéssel tekintek a leendő osztályomra, mindig izgalmas megismerni az új gólyákat, akiknek elsősorban az iskolai és kulturális életét egyengetem majd az elkövetkezendő négy évben.

Osztályfőnökként az a fő célkitűzésem, hogy útmutatást adjak az önálló, felelősségteljes élethez, az oda vezető úton pedig segítsek nekik az empatikus, összetartó közösség kialakításában, és abban, hogy a ballagás után is szívesen gondoljanak vissza gimnáziumi diákéveikre.

Lienhardt Krisztina – 12.a

Lienhardt Krisztina – 12.a

Mióta az eszemet tudom, mindig tanárnak készültem, ebben az angol-orosz szakos osztályfőnökeim példája lehetett talán döntő. 1998 óta tanítok az Árpád Gimnáziumban, eddig egy matematika tagozatos osztályt kísértem 2005 és 2011 között az érettségiig. Mostani, angol tagozatos osztályom 2014-ben kezdte a tanulmányait az Árpádban. Fontosnak tartom, hogy ezek a meghatározó évek a gyerekek életében minél több élménnyel, tapasztalattal gazdagodva teljenek, ezért törekszem arra, hogy az iskola falain kívül is találkozzunk, múzeumba, színházba, különféle érdekes helyekre látogathassunk el közösen.

Meszlényiné Róka Ágnes – 12.b

Meszlényiné Róka Ágnes – 12.b

Kovácsné Keszléri Erzsébet – 12.c

Kovácsné Keszléri Erzsébet – 12.c

1989-ben, az Eötvös Loránd Tudományegyetem biológa-kémia szakán kaptam diplomámat. Sosem volt kérdés számomra, hogy felsőfokú tanulmányaim során mely tudományágakban szeretnék elmélyedni. A természet közelsége, titkainak megfigyelése, majd később a bonyolultabb összefüggések felfedezése, megértése mindig is vonzott, és egyre fokozódó kíváncsisággal töltött el. Később, tanítási gyakorlatom közben, új, izgalmas feladatot jelentett, hogy miként lehet diákjaim érdeklődését felkelteni a számomra oly fontos dolgok iránt, mint az emberi élet értéke, az egészség védelme és megőrzése, a természet tisztelete, a környezet megóvása. Ugyanakkor az egyetemista éveim alatt megélt közösségi tapasztalatok, emberi kapcsolatok egyre elkötelezettebbé tettek a fiatalokkal való foglalkozás irányában is. Ennek a két területnek egyedülálló „ötvözete” az általam választott tanári hivatás. Már végzős egyetemistaként is dolgoztam óraadó tanárként két budapesti gimnáziumban. Egyetemi tanulmányaim befejezése, tehát 1989 óta vagyok tagja az iskola tanári karának. Eddig két – egy természettudományi és egy matematika tagozatos – osztályt kísértem el osztályfőnökként az érettségi vizsgáig. Közben gazdagodtam fontos tapasztalatokban, nem mellékesen szülőként is, hiszen – szintén tanár – férjemmel öt gyermeket nevelünk.

Osztályfőnöki munkám fontos céljai közé tartozik, hogy az árpádos évek a tanulás nehéz, egyszersmind nagy nyitottsággal, élménykénként is megélhető feladata mellett a tudásban, és ami legalább ennyire fontos: az emberi kapcsolatokban, barátságokban való gazdagodás időszakát jelentsék diákjaim számára. Azon vagyok, hogy az itt, jó osztályközösségben megélt gimnazista lét megalapozza sikeres útjukat egyetemista éveik és majdani felnőtt életük idejére is.

Gyanó Éva – 12.d

Gyanó Éva – 12.d

Gyanó Éva vagyok, matematikát tanítok 2001 óta az Árpád Gimnáziumban.

Ezen idő alatt két hat évfolyamos és egy négy évfolyamos osztály osztályfőnöke voltam.

Egy volt diákom véleménye: “A Tanárnő osztályfőnökségének legjellemzőbb ismérvei a családközpontúság, a nevelés és a közösség kovácsolása. Családközpontú, mert minden tanítványának családi hátterét ismeri, igyekszik a szülőkkel, adott esetben az egész családdal közelebbi, jó viszonyt kialakítani. E célt szolgálják például a családi napok, ahol a szülők jobban megismerkedhetnek vele, egymással és az osztálytársakkal is. A matematikaórák visszatérő eleme a plusz-mínuszos kisdolgozat, mely gyakori, és minden alkalommal stresszes élmény, ellenben rákényszerít a folyamatos készülésre. A diákok értékelése a jegyeken és önmagukhoz mért teljesítményükön alapul.”

Egy volt szülő véleménye: “Gyanó Éva tanárnő hat évig volt a lányom osztályfőnöke. Ez idő alatt jól megismerhettem, megismerhettük őt, mert erre nyitottságával lehetőséget adott. Évente többször rendezett családi napot, ami nagyon összekovácsolta az osztályt. Osztályfőnökként mindig az értéket, a jót, a pozitívat képviselte. Szeretettel és határozottan irányította gyermekeinket a felnőtté válás folyamatában, bátorította, támogatta őket, nyesegette vadhajtásaikat, erkölcsi irányt mutatott. Következetesen vitte végig elképzeléseit, ami számunkra, szülők számára megnyugtató volt. A gyerekek biztonságban érezhették magukat Gyanó Éva szárnyai alatt abban az életszakaszukban, amelyet a kiskamasz kor forradalmi időszaka és a kamaszkor viharos évei jellemeznek. Ennek az időszaknak a végére valóban kiteljesedhettek a gyerekek, miközben elfogadóvá váltak dolgokkal, másokkal és önmagukkal szemben.”

Nagy szeretettel és érdeklődéssel irányítom új diákjaimat, remélve, hogy a korábbi évek gyakorlata szerint sikerül majd együtt jó közösséget kialakítanunk mindannyiunk örömére és megelégedésére.