1034 Budapest, Nagyszombat utca 19. | Telefon/fax: (+36 1) 388-7120
Főoldal » Közösségeink » Munkaközösségek » Osztályfőnöki munkaközösség » Bemutatkozunk

Bemutatkozunk

Gedeon Veronika munkaközösség-vezető

Gedeon Veronika munkaközösség-vezető

2009 óta vagyok a gimnázium tanári karának tagja, ezalatt megtapasztaltam az osztályfőnöki szerepkör szépségeit és nehézségeit. Arra jutottam, hogy ez volt az egyik legösszetettebb és legnagyobb kreativitást igénylő feladatom, ahol a befektetett energia soknak tűnhet, ugyanakkor sokszorosan meg is térül. Munkaközösség-vezetői munkám során arra törekszem, hogy osztályfőnök kollégáim munkáját segítsem, támogassam. Vágyam, hogy visszatekintve osztályuk kirepülése után ők is hozzám hasonlóan érezhessenek.

Gyanó Éva – 7.a

Gyanó Éva – 7.a

2001 óta tanítok matematikát az Árpád Gimnáziumban. Ezen idő alatt két hat évfolyamos és egy négy évfolyamos osztály osztályfőnöke voltam, és egy osztályt utolsó évre vettem át.

Egy volt diákom véleménye: „A Tanárnő, vagy ahogyan ő szereti, ha szólítjuk, Éva néni, nagybetűs osztályfőnök. A gólyatábori ismerkedő beszélgetésektől elkezdve, a családi napokon és a híres teadélutánokon át egészen az érettségit követő bankettig (és azon túl is) az osztály összes tagja felé szeretettel és támogatással fordul. A hangszeren játszó diákok koncertjein vagy a sportoló gyerekek mérkőzésein rendszeresen feltűnik. A sok nevetés, tanulás és jókedv mellett talán az a legfontosabb, hogy az Éva néni osztályába kerülő gyerekek a Tanárnő példáját és tanácsait követve erkölcsös, jó emberekké válhatnak. Néhány szabály vagy szokás fontossága tinédzser fejjel nem is biztos, hogy elsőre megérthető, de biztosan állíthatom, hogy minden diákja – ki előbb és ki kicsit később – hálával gondol a Tanárnőre. Éva néni az osztály összes tagját örökbe fogadja, és második anyaként óv minket és egyengeti utunkat a felnőtté válás nem mindig egyszerű, útján.”

Egy volt szülő véleménye: „Szülőként is nagyon szép hat évet töltöttünk el az Árpád Gimnázium falai között. Töltöttünk, mert Éva fontosnak tartotta a szülők közötti közösségi kapcsolat kialakítását is. Éva az a tanárnő, aki elsősorban osztályfőnökként, de matematika szaktanárként is nemcsak anyagot ad le, hanem a pedagógus szó eredeti jelentésének megfelelően NEVEL is. Általános emberi értékeket képvisel, közvetít, és az idő előrehaladtával elvár is. Számára az, hogy milyen fiatal felnőtté válnak a rábízott gyermekek, legalább olyan fontos, mint az adott tantárgyból megszerzett tudás. Fontos számára és támogatja a sportolást – ő maga is mind a mai napig sportol –, hiszen mindannyian tudjuk: „ép testben ép lélek”. Kívánom a következő osztálya minden tanulójának és szülőjének, hogy hasonlóan szép hat évet töltsön el az Árpád Gimnázium falai között Éva osztályfőnöksége alatt, mint mi.”

Nagy szeretettel és érdeklődéssel irányítom új diákjaimat, remélve, hogy a korábbi évek gyakorlata szerint sikerül majd együtt jó közösséget kialakítanunk mindannyiunk örömére és megelégedésére.

Vargáné Szukics Sarolta – 7.b

Vargáné Szukics Sarolta – 7.b

Informatika szakos tanár vagyok, diplomámat az ELTE Informatika Karán szereztem, és az első tanári szárnypróbálgatásaimat is ide tudom kötni. Én ugyanis sosem akartam pedagógus lenni, programozónak készültem. Majd amikor az egyik tanárom felkért gyakorlatvezetőnek harmadévesen, akkor ráéreztem az ízére, és rájöttem, hogy tanítani a legjobb dolog a világon!

Szerencsére volt honnan merítenem a pedagógus eszköztáramhoz, hiszen az Árpád Gimnáziumban végeztem (specmaton), és olyan tanáraim voltak, akik a mai napig példaként lebegnek előttem. A gimnáziumi évek egyébként is nagyon meghatározóak voltak az életemben, így nagyon nagy megtiszteltetés volt, amikor a gyermekeim születése után újra munkába állva, éppen adódott lehetőségem az Árpádban megpályázni egy állást, és legnagyobb örömömre fel is vettek. Ennek már lassan 7 éve.

Közben a gyermekeim is cseperednek, ketten közülük szintén az Árpád Gimnázium specmatos táborát erősítik, így mostanra jutottunk el odáig, hogy a saját gyermekeim mellett beleférjen az osztályfőnökség is a napirendembe. Nagy izgalommal várom a következő 6 évet!

És hogy milyen osztályfőnök leszek? Megkérdeztem a jelenlegi tanítványaimat, szerintük milyen leszek… ez jött ki belőle:

  

Gedeon Veronika – 7.c

Gedeon Veronika – 7.c

2009-ben végeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika-informatika tanári szakán. Pályaválasztásom kapcsán egy dologban biztos voltam: emberekkel szeretnék foglalkozni. Azóta eltelt néhány év, és nem bántam meg a döntésemet: jó helyen vagyok, szeretem a munkámat és a munkahelyemet. Előző osztályomhoz képest sokat alakított rajtam, hogy családot alapítottam: úgy érzem, saját gyermekeimmel való kapcsolatom folyamatos fejlesztő hatással van a pedagógusi munkámra (is).

Számomra öröm látni, ahogy egy ijedt szemű gólyából magabiztos, érett fiatal felnőtt lesz, osztályfőnökként pedig nem csak az egyén, hanem a közösség fejlődését is követhetem.

Ecsedi Grácia – 8.a

Ecsedi Grácia – 8.a

Solti Viktória – 8.b

Solti Viktória – 8.b

Kovácsné Keszléri Erzsébet – 8.c

Kovácsné Keszléri Erzsébet – 8.c

1989-ben, az Eötvös Loránd Tudományegyetem biológa-kémia szakán kaptam diplomámat. Sosem volt kérdés számomra, hogy felsőfokú tanulmányaim során mely tudományágakban szeretnék elmélyedni. A természet közelsége, titkainak megfigyelése, majd később a bonyolultabb összefüggések felfedezése, megértése mindig is vonzott, és egyre fokozódó kíváncsisággal töltött el. Később, tanítási gyakorlatom közben, új, izgalmas feladatot jelentett, hogy miként lehet diákjaim érdeklődését felkelteni a számomra oly fontos dolgok iránt, mint az emberi élet értéke, az egészség védelme és megőrzése, a természet tisztelete, a környezet megóvása. Ugyanakkor az egyetemista éveim alatt megélt közösségi tapasztalatok, emberi kapcsolatok egyre elkötelezettebbé tettek a fiatalokkal való foglalkozás irányában is. Ennek a két területnek egyedülálló „ötvözete” az általam választott tanári hivatás. Már végzős egyetemistaként is dolgoztam óraadó tanárként két budapesti gimnáziumban. Egyetemi tanulmányaim befejezése, tehát 1989 óta vagyok tagja az iskola tanári karának. Eddig két – egy természettudományi és egy matematika tagozatos – osztályt kísértem el osztályfőnökként az érettségi vizsgáig. Közben gazdagodtam fontos tapasztalatokban, nem mellékesen szülőként is, hiszen – szintén tanár – férjemmel öt gyermeket nevelünk.

Osztályfőnöki munkám fontos céljai közé tartozik, hogy az árpádos évek a tanulás nehéz, egyszersmind nagy nyitottsággal, élménykénként is megélhető feladata mellett a tudásban, és ami legalább ennyire fontos: az emberi kapcsolatokban, barátságokban való gazdagodás időszakát jelentsék diákjaim számára. Azon vagyok, hogy az itt, jó osztályközösségben megélt gimnazista lét megalapozza sikeres útjukat egyetemista éveik és majdani felnőtt életük idejére is.

Szalay Katalin – 9.a

Szalay Katalin – 9.a

Szalay Katalinnak hívnak, 22 éve tanítok, 2018 óta az Óbudai Árpád Gimnáziumban.

Történelemtanárként és osztályfőnökként is mindig célom volt, hogy diákjaim a világra nyitott, gondolkodó, toleráns felnőttekké váljanak. Szerencsére a történelem mint tantárgy sok lehetőséget kínál arra, hogy a múlt fontos (és nem kevésbé érdekes) részleteivel megismerkedve eligazodjunk a jelen útvesztőiben. Máig örömmel tölt el, amikor tanítványaim rácsodálkoznak egy-egy összefüggésre, kíváncsiak az emberi motivációkra. Hiszem, hogy a történelemtanítás célja elsősorban a tudatos állampolgárrá nevelés, nem pusztán a lexikális ismeretek átadása.

Előző osztályaimban törekedtem arra, hogy olyan közösséget alkossunk, melynek tagjai tisztelik egymást, elfogadják az övéktől eltérő véleményt, ugyanakkor képesek kiállni magukért és egymásért is. A fő pedig, hogy mindezt jó hangulatban tegyék, hiszen a gimnázium nemcsak a tanulás, hanem gyakran az életre szóló barátságok kialakulásának színtere is. Nem tudok szebb és örömtelibb feladatot a tanári pályán, mint végigkísérni egy csapat kamaszgyerek közösséggé formálódását, és felnőtté válását.

Svarczné Micheller Erzsébet – 9.b

Svarczné Micheller Erzsébet – 9.b

dr. Nánay Mihály – 9.c

dr. Nánay Mihály – 9.c

Hogy mit gondolok az élet és a tanári hivatás szakmai céljáról, azt sajnos már a 19. században megfogalmazta Széchenyi István, így semmi újat sem tudok mondani 😊:

„Csinosítsuk értelminket, terjesszük tapasztalásinkat, keressük fel a tudóst, társalkodjunk az elmetehetőssel, nagyobbítsuk könyvtárinkat, jutalmazzuk a tudományokban, művészetekben fáradozót, haladót – üljünk kocsira, szálljunk hajóra és nézzük a világot – s emeljük hazánkat dicsőbb nemzetek sorába!”

Emberileg pedig szeretném, ha diákjaimnak is át tudnám adni az alapvető bizalmat és kiegyensúlyozottságot, valamint az élet fontos dolgaira való figyelést, abban a formában, ahogy a világ legtöbb példányban kinyomtatott könyve is javasolja: “Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.”

2009 óta tanítok az Árpád Gimnáziumban, és túlzás nélkül mondhatom, hogy életem egyik legjobb döntése volt, amikor ide jöttem. Az itt átélt számtalan fantasztikus élmény, illetve kollégákkal és diákjaimmal ápolt baráti kapcsolat felbecsülhetetlen. Biztos vagyok benne, hogy jelenlegi osztályomról is majd így fogok vélekedni (hasonlóan eddigi két elballagott osztályomhoz). Az ELTE-n szereztem történelem-földrajz tanári diplomát, majd itt védtem meg doktori értekezésemet is Habsburg József főherceg katonai-politikai pályájáról. Az iskola mellett a Történelemoktatók Szakmai Egyesületét vezetem elnökként, valamint az Oktatási Hivatalnál is látok el szakértői feladatokat. Szabadidőmben rendszeresen publikálok, akár történelmi, akár földrajzi témákban, valamint, ha tehetem, akkor utazom a Kárpát-medence vagy távoli országok kevésbé ismert vidékeire, akár (volt) tanítványaim társaságában. Fontos szerepe van életemben a zenélésnek is, hétről hétre Budavári Kamarazenekarban hegedülök, ahol esetenként volt és jelenlegi tanítványaim is közreműködnek. Családapaként – egyelőre kisebb – gyermekeim nevelésében szerzett tapasztalataimat pedig igyekszem minél inkább kamatoztatni az iskolában is.

Csonka Katalin – 9.d

Csonka Katalin – 9.d

Német-történelem szakos tanár vagyok, 30 éve tanítok, 2018 óta az Óbudai Árpád Gimnáziumban német nyelvet és német népismeretet.

Az idegen nyelvek tanulását tartom a gimnáziumi évek egyik legfontosabb feladatának, mivel a magabiztos, aktív idegennyelv-tudás felnőttkorban a munka világában aligha pótolható. Azt gondolom, hogy a sikeres nyel­tanu­lás­hoz az Árpád Gimnáziumban szinte minden adott, motiváló környezet, felkészült kollégák, magas heti óraszámok, korszerű tankönyvek, külföldi kapcsolatok, projektek, vagyis a nálunk tanuló diákoknak csak élniük kell ezekkel a lehetőségekkel. Én is igyekszem a diákok nyelvtanulását auten­tikus, országismereti anyagokkal és külföldi tanulmányutakkal (városláto­gatás Berlinben, Bécsben) még élményszerűbbé tenni, amennyiben ezt az aktuális külső körülmények megengedik.

A történelem és a népismeret tanítása pedig egészen más lehetőségeket tartogat, örömmel tölt el, amikor látom, hogy a tanítványaim elsajátítják a problémaalapú gondolkodást, a döntési helyzetek előtt alaposan mérlegelnek, képesek logikusan érvelni, véleményeket ütköztetni. másokat meggyőzni, kulturáltan vitázni, saját véleményüket egzaktan megfogalmazni.

Osztályfőnökként törekedni fogok arra, hogy leendő osztályom jó közösségé formálódjon, ahol a fiatalok mindig számíthatnak egymásra, és igaz barátságok is szövődhetnek.

Szebenyi Katalin – 10.a

Szebenyi Katalin – 10.a

Szebenyi Katalinnak hívnak, 7 éve kezdtem el a pályámat itt az Óbudai Árpád Gimnáziumban.

2017 májusában ballagott el az első osztályom, akik ugyancsak A osztályosok voltak, tehát emelt óraszámban tanulták az angolt.

Angolt és franciát tanítok, mindkét szakomat szinte ugyanolyan óraszámban, ami nagy szerencse, mivel bármikor, ha megkérdezik, melyiket szeretem jobban, nem igazán tudok választani.

Az idegen nyelvek tanításában az a szép, hogy valódi kulcsot adhatok a gyerekek kezébe, amivel más kultúrákat ismerhetnek meg, nyitottabbá válhatnak a világra. Nagyon örülök annak is, hogy a csoportjaimban nemcsak a nyelvet tanulják meg, hanem az egymással való együttműködést, a véleményük kifejtését, illetve hogy fontos mások véleményének meghallgatása akkor is, ha azzal nem ért ő feltétlenül egyet.

Az osztályfőnöki munkában is fontosnak tartom egymás elfogadását, a sok közös programot, kirándulást, játékot. Nagyon szeretem a társasjátékokat, ha csak tehetem, részt veszek az iskola társasjátékos klubján, illetve a „Társasjáték Határok Nélkül” nevű eseményen, aminek már több mint 10 éve az iskolánk ad otthont.  Nagyon izgalmas itt együtt játszani a tanítványaimmal, akikkel egészen más helyzetben találkozunk itt, mint az órákon.

A természetjárás is nagyon fontos a számomra, idén márciusban kezdtem el az Országos Kék Túrát, körülbelül az egyharmadát jártam eddig végig, illetve az Erdei Vándortábor program keretén belül vittem az iskolából egy csapat gyereket a Bakonyba egy hétre idén nyáron, ahol ugyancsak egészen más oldalukról ismerhettem meg a diákokat.

Az életemben meghatározó szerepe van még a zenének és a táncnak, két kórusban is énekelek, több zenekarban játszom (oboán és barokk oboán), harmonikázok is rendszeresen egy francia táncházban, és nagyon alap szinten tudok gitározni is. Úgy tapasztalom, hogy nagyon sokat jelent a diákoknak, hogyha dalt hallgatunk, vagy énekelünk az órán, illetve ha együtt zenélünk különböző iskolai rendezvényeken.

Csányi Levente – 10.b

Csányi Levente – 10.b

„Annál jobban közeledünk egymáshoz, minél beljebb haladunk önmagunkban…” (Ottlik Géza, Iskola a határon)

Magyartanárként az a célom, hogy a diákjaim az irodalom révén olyan helyzetekkel találkozzanak, amelyek megfigyelésével és megértésével felfedezhetik, megélhetik és kamatoztathatják saját értékeiket.

Osztályfőnökként azt szeretném elérni, hogy tanítványaim az évek során rátalálhassak arra az útra, amelyen megismerhetik önmagukat és társaikat, ezáltal is közeledve egymáshoz. Olyan példával akarok szolgálni, amelynek nyomán a gondjaimra bízott diákok törekednek nyitott és empatikus módon megélni az iskolai éveiket, annak érdekében, hogy erős és megtartó közösséggé váljanak, amely akár majd a gimnázium után is meghatározó hivatkozási pontként lehet jelen az életükben.

Kőrösmezei Sarolta – 10.c

Kőrösmezei Sarolta – 10.c

Kőrösmezei Sarolta , angol-német szakos tanár vagyok. Már általános iskola első osztálya óta tanár szeretnék lenni és gimnázium óta hobbim a nyelv­tanulás.  Johann Wolfgang Goethe szerint: „Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz.” A nyelvtanulás fejleszti a gondolkodást, segíti a kapcsolat­teremtést, általa kinyílik számunkra a világ. Szórakoztató, érdekes kihívás, melynél a célhoz vezető út izgalmasabb, mint maga a cél. Ezeket a gondolatokat szeretném tanítványaimmal érzékeltetni a nyelvtanuláson túl, olvasással, filmekkel, színdarabokkal és külföldi utazásokkal.

Osztályfőnökként a jó osztályközösség kialakítása a célom, ahol az egymás megbecsülése, elfogadása, az egymásért és a közösségért vállalt felelősség, segítség és támogatás jellemző. Fontosnak tartom, hogy igaz barátságok és jó kapcsolatok szövődjenek a gimnáziumi évek alatt, melyek aztán elkísérnek az egyetemi évek során, sőt utána is: egy egész életre szólnak.

Frajna Mirella – 10.d

Frajna Mirella – 10.d

Egyike vagyok az Árpád legfiatalabb pedagógusainak, 2022ben szereztem magyarnémet szakos középiskolai tanári diplomát az ELTEn.

Gimnazistaként és egyetemistaként is volt szerencsém megtapasztalni, hogy mekkora örömöt és erőt ad, ha megtaláljuk a saját közegünket. Osztályfőnökként az egyik legfontosabb képességemnek és lehetőségemnek tartom, hogy az osztályból olyan közösséget formáljak, ahol sok különböző egyéniség is megtalálja a helyét és a maga útján teljesedhet ki. Ennek érdekében nem csupán azt tűztem ki célul, hogy lehetőség szerint minél több alkalmat teremtsek az iskola falain belül és kívül együtt töltött minőségi időre, hanem a közösséget alkotó egyének személyre szóló fejlesztését is. A szakóráimon arra törekszem, hogy a diákjaimban elültessem az önmagukba vetett hit és az ambíció magját, amivel képessé válnak arra, hogy tudatosan olyanná formálják a világukat, melyben hatékonyan és eredményesen boldogulnak. George Bernard Shaw angol drámaíró gondolataival élve: Az emberek mindig a körülményeiket okolják azért, amilyenek. Én nem hiszek a körülményekben. Ebben a világban azok boldogulnak, akik nekiállnak megkeresni a kívánt körülményeket, és ha nem találják, megteremtik azokat.

Móczárné Köves Eszter – 11.a

Móczárné Köves Eszter – 11.a

Móczárné Köves Eszter vagyok. Egy kis palóc faluban, Balatonban, születtem. Gondtalan, szabad, rétet járó, erdőt ismerő gyerek voltam. A szüleim pedagógusok, sokszor vittek magukkal kicsiként is az iskolába. Így egész korán elhatároztam, hogy én is tanár leszek.

Azokban az iskolákban ahol diák voltam, később tanítottam is. Így mindenhol otthon éreztem magam. A véletlen sodort az Árpád Gimnáziumba. Éppen állást kerestem. Rákerestem az interneten, megnéztem az iskolaújságot, arra gondoltam, jó lesz. Szerencsére ők is így gondolták. Már a hatodik tanévemet kezdtem szeptemberben.

A színház, a dramaturgia mindig is érdekelt. Magyar-történelem szakos tanárként drámapedagógiából szakvizsgáztam.

A másik nagy szerelem a hegy. Számos magashegyi túrát, csúcsmászást teljesítettem. Legjobban a Magas-Tátrát szeretem.

Családot alapítottam, s mivel a férjem budapesti, követtem őt ide Egerből. Itt született a kislányunk.

Mostani osztályom már az ötödik. Kisgimnazista közösséget is vezettem hét évig. Jó lenne egy olyan csapatot létrehozni, akik tisztelik az értékeket, hagyományokat, fontos számukra a haza szeretete, és a mások iránti empátia. Remélem, jönnek velem erdőt, hegyet járni, és rengeteget játszani. Mert az Árpád nemcsak oktatási intézmény, annál jóval több.

Belley Kinga – 11.b

Belley Kinga – 11.b

Magyar-orosz-angol szakos tanár vagyok. Bár soha nem akartam tanár lenni, 32 éve vagyok a pályán, és ezen eszem ágában sincs változtatni. Talán nem véletlen, hogy itt ragadtam, hiszen mind apai, mind anyai ágon sok tanár, egyetemi professzor volt és van a családban.

Pályámat volt általános iskolámban kezdtem, majd újabb kihívásokat keresve olyan gimnáziumban tanítottam, ahol mind az általános, mind a középiskolás korosztályt taníthattam. Bár elvégeztem a magyar szakot is, azt csak rövid ideig tanítottam. Minden munkahelyemen nyelvtanárként volt rám szükség, és magam is úgy éreztem, ez a valódi közegem.

A családomon és a tanításon kívül fontos szerepet tölt be az életemben a sport, a mozgás. Alapvetően közösségi ember vagyok, ezért az egyéni sportok helyett jobban szeretem a csapatsportokat, különös tekintettel a kosárlabdára. Két diploma megszerzése között elvégeztem a Lakberendezők Országos Szövetségének OKJ-s lakberendező képzését is. Megszállott színházlátogató vagyok, szeretek olvasni, utazni, fotózni és kertészkedni.

Tanári hitvallásomat leginkább Széchenyi szavai fejezik ki, mert rendületlenül hiszek a „kiművelt emberfők sokaságában.”

Tarlós Péter – 11.c

Tarlós Péter – 11.c

Tarlós Péter vagyok, 39 éves, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán végeztem biológia-környezettan szakon. 2005 óta tanítok biológiát az Árpádban, ám kapcsolatom az iskolával régebbre nyúlik vissza, hiszen egykor, mint diák, magam is ide jártam. Feleségem szintén tanár, három gyermekünk van, jelenleg mindhárom óvodába jár. Előző osztályom 2015-ben ballagott.

“Amit hallok, azt elfelejtem, amit látok, arra emlékszem, amit csinálok, azt tudom.” Régi kínai mondás, amiben van igazság. Természettudományi tagozatos diákjainknak lehetőségük van kísérleteket, saját maguk által elvégzett vizsgálatokat végezniük kémiából és biológiából egyaránt, így segítve a megismerést és a tanulást, valóságosabb és maradandóbb, nem pusztán tankönyvszagú képet kapva a két tudomány vonatkozó fejezeteiről. Az osztály németes felében pedig a német nyelv intenzív oktatása – kellő motiváltság és szorgalom mellett – jó alapja lehet a sikeres nyelvvizsgának.

Osztályfőnökként és tanárként fontosnak tartom, hogy a gyerekek szívesen jöjjenek iskolába, szeressék a tantárgyamat, ne szorongjanak az iskola miatt. A tanórán rend, de jókedv uralkodjon.

Célom, hogy az egymás kölcsönös megbecsülése, az egymás segítése belsővé váljon a gyerekek számára. Segíteni szeretném őket abban, hogy “viharállók” legyenek, és a megpróbáltatások alatt is mindig “emberek tudjanak maradni” – később pedig jó szívvel emlékezzenek vissza az Árpádban eltöltött évekre, életük szép és nyugodt szakaszának tekintve múltjuk e darabkáját.

Seres Dániel – 11.d

Seres Dániel – 11.d

„οὐ γὰρ δοκεῖν ἄριστος, ἀλλ᾽ εἶναι θέλει.”
„Nem jónak látszani, az lenni vágyik ő.”
(Aischylos: Heten Thébai ellen, 592.)

Történelem-ógörög-latin szakokon végeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, és jelenleg ugyanitt folytatok doktori tanulmányokat. Kutatásaim középpontjában a görög szónoklás, elsősorban Démosthenés beszédei állnak. Ókorkutatóként természetesen megkerülhetetlennek tartom az európai kultúra alapját jelentő klasszikus műveltség közvetítését, átadását, de történelemtanárként ugyanilyen fontosnak tartom – már csak életkoromból adódóan is –, hogy az órák és az iskolán kívüli programok oldott, humoros hangulatban teljenek, és kihasználjuk a digitális világunk adta lehetőségeket. Úgy vélem, egy meme, egy instag­ram/twitter bejegyzés, egy filmrészlet, egy marveles hasonlat vagy egy – valóban – modern kiállítás könnyebben utat talál a mai generációhoz; és azon felül, hogy könnyebben megértik az adott problémát, lehet, nyitottabbá válnak olyan kérdések iránt is, amelyek eddig különösebben nem keltették fel az érdeklődésüket.

A középiskolai évek több szempontból is meghatározóak. Már nem igazán gyerekek, de még nem egészen felnőttek; valamiben már egészen biztosak, más területen pedig teljesen bizonytalanok. Annyi időt töltenek az iskolában, hogy a szülői ház után ez a szellemi, érzelmi közeg gyakorolja a legnagyobb hatást a még formálódó személyiségük, gondolkodásuk, viselkedésük, normáik kialakítására, ami szaktanárként és osztályfőnökként is nagy felelősséget helyez az ember vállára. Fontosnak tartom, hogy a gimnáziumi évek alatt egymást megértő, elfogadó, támogató közösséggé váljanak leendő osztályom tagjai, ugyanakkor önálló, kreatívan gondolkodó felnőtté érjenek, hogy megtalálják helyüket állandóan változó világunkban.  Úgy vélem, ebben kiemelt szerepet kap az, hogyan fordulunk egymáshoz, hiszen a szavaknak teremtő ereje van. Volt Árpádos diákként pedig személyes tapasztalatból tudom, hogy a gimnázium hagyományai – szalagtűzés, Gombár-bemutató, Árpád Napok, a buzogánygyakorlatok, a fáklyatartás – és a számos iskolán kívüli program mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy azzá váljak, aki ma vagyok. Szeretettel várom első osztályom leendő tagjait egy felejthetetlen, közös kalandra!

Izsáné Deák Mária – 12.a

Izsáné Deák Mária – 12.a

Már gyermekként is tanári pályára készültem, kedvenc tantárgyaim a matematika, a kémia és a biológia voltak. Szerencsés vagyok, hogy a gyermekkori álmom valóra vált, és jelenleg az Árpád Gimnáziumban matematikát és kémiát taníthatok, néhány évnyi – főállású anyaként eltöltött – kitérő után visszatérve a tanári pályára.

Mindig is szerettem gyerekekkel foglalkozni, úgy éreztem, ezt a hivatást nekem találták ki. Szeretem látni, ahogy a magyarázatom nyomán felcsillan a gyerekek szemében a megértés, a tudás.

Négy gyermek édesanyja vagyok, a legidősebb 15, a legfiatalabb 8 éves, ezért különösen át tudom érezni az ilyen korú gyerekek problémáit.

Egy tanárnak nemcsak az a feladata, hogy oktassa, tudással teletöltse a gyermekek fejét, hanem hogy nevelje is őket. Szülő és tanár együtt kell, hogy nevelje a gyerekeket. A szülő szerepe az, hogy a márványtömbből kifaragja, míg a pedagógus csiszolópapírral finomra csiszolja a gyerekek lelkét, személyiségét. Ezért nagyon fontosnak tartom a jó szülő-osztályfőnök kapcsolatot, valamint az esetlegesen felmerülő problémák megbeszélését.

Tanárként és osztályfőnökként célom, hogy minden módon segítsem a tudásszomjas gyermekeket a nagybetűs életben is helytállni képes ifjúvá válni.

Kürtösi Balázs – 12.b

Kürtösi Balázs – 12.b

1997-ben végeztem a szegedi József Attila Tudományegyetemen. 10 évig szülő­városomban, Makón dolgoztam, ebből 9 évig a József Attila Gimnáziumban, ahol magam is érettségiztem. 2007 óta tanítok az Árpád Gimnáziumban fizikát, informatikát és alkalmanként kémiát. Jelenlegi osztályom pályámon a negyedik osztályfőnökséget jelenti, itt az Árpádban a másodikat.

Célom, hogy egy egymásra nyitott, elfogadó légkörű osztályközösséget alakítsak ki, ahol mindenki bátran elmondhatja a véleményét, ahol mindenkit meghallgatunk, ahol számítunk azokra az értékekre, amiket az osztály tagjai magukban hordoznak, vagy a családból hoznak. Szeretném, ha az osztályközösség mellett egy hasonló légkörű szülői közösség működne, amelynek támogatásával kiegyensúlyozott, korszerű és használható tudással felvértezett felnőtteket nevelhetünk a jövő számára.

dr. Tüdős Éva – 12.c

dr. Tüdős Éva – 12.c

Csorbáné Tóth Irén – 12.d

Csorbáné Tóth Irén – 12.d

Csorbáné Tóth Irén vagyok. Magyar-orosz szakosként kezdtem a pályámat 1986-ban. Majd 5 év gyes után 1995-ben már német szakosként tértem vissza. Az Árpád Gimnáziumban is ettől az évtől kezdve dolgozom.

Nagyon kedvelem az itteni közösséget, mind a gyerekek, mind az itt dolgozó pedagógusok társaságát. A mai napig sokat tanulunk egymástól, hisz a gyorsan változó, modern világ erre kényszerít bennünket, és emellett pedig öröm látni, mint fejlődik a gyerekek tudása hétről – hétre (ideális esetben :).

Jelenleg osztályfőnökként is tevékenykedem, ami egyre többféle elvárást támaszt velünk szemben. Nem csak a tudásunkat kell tudni átadni gyerekeknek, de egyfajta pszichológusként is meg kell tudnunk felelni, hogy segíthessünk a gyerekeknek a társaikkal vagy szüleikkel, ill. tanáraikkal adódó konfliktusok kezelésében.

Szaktanárként a német nyelv minél sokoldalúbb gyakoroltatását is fontosnak tartom, ezért igen sok energiát fordítunk a kollégáimmal közösen a darmstadti csereiskolánkkal való kapcsolattartásra, hogy ne szakadjon félbe a hosszú múltra visszatekintő együttműködés.

Emellett nyári nyelvi táborok szervezésével is foglalkozom, amelyek kapcsán a gyerekek német iskolai környezetben is próbára tehetik tudásukat a német anyanyelvű tanárok óráin. Nem csak a nyelvet gyakorolhatják a gyerekek, de a csodálatos természeti, történelmi és kulturális kincseket is megismerjük e program keretein belül. Így jutottunk már el Ausztria, Németország és Svájc gyönyörű tájaira.

Sok szép és bölcs idézet megfogalmazta már a pedagógus feladatát: „szárnyakat adni” vagy” ajtókat nyitni”, de most épp az a gondolat foglalkoztatott, hogy mikor dolgozik jól egy pedagógus. Azt hiszem akkor, ha sem bánat, sem szorongás nem aggasztja, ha betereli a gyerekeket a terembe. Természetesen nem minden napomról mondható ez el, de volt és van ilyen is. 🙂